A mű híres
illusztrációi közül (színek szerinti áttekintéssel)
I. szín: A mennyekben
Az Úr befejezte a világ teremtését.
Körülötte ünneplő angyalok kórusa. Lucifer, a negyedik főangyal dacol,
fellázad: cinikusan bírálja a teremtést, és “osztályrészét” követeli.
Az Úrral folytatott vitájában nemcsak a Jó áll szemben a Rosszal, nem
a materializmus lázad az eszmék irányította világrend ellen, hanem a mechanikus
renddel szemben küzdést kíván, diszharmóniát a “tagadás szelleme”. Az
égből kitaszított Lucifer osztályrésze a Paradicsomban a tudás és az öröklét
fája.
Zichy Mihály, 1887

A Zichy-féle 2. kiadás
|
|
Buday György, 1935

|
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982

|
|
II. szín: A paradicsomban
Ádám és Éva, az első emberpár boldogságát,
az Éden harmóniáját Lucifer zavarja meg. Felkínálja nekik a két fa tiltott
gyümölcsét, lázadásra bírja őket az Úr ellen. Megízlelik a tudás fájának
tiltott gyümölcsét. A Kerub útját állja a halhatatlanság fája felé igyekvőknek.
Ádám és Éva bűnhődnek: kiűzetnek a Paradicsomból.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
 |
 |
III. szín: Pálmafás vidék a paradicsomon kívül
Ádám kerítést, Éva lugast készít
bizakodva rendezgetik földi életüket. Lucifer megismerteti őket a természet
erőivel. Kétségek gyötrik őket, hol a lét határa, milyen a jövő. Ádám
kérésére Lucifer álmot bocsát rájuk. Ezzel lezárulnak
az ún. bibliai keretszínek, s megindul a történelmi színek
sorozata.
Zichy Mihály, 1887 |
lásd a 15. színt!
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
IV. szín: Egyiptomban
Ádám nagyhatalmú fáraó, de nem boldog. Lucifer a minisztere.
A fáraó piramisát építik, amikor halálra korbácsolnak egy rabszolgát.
“Milljók, egy miatt” – mondja utolsó szavaival.
A rabszolga felesége, Éva is a nép jajszavára irányítja a fáraó figyelmét.
Ádám-fáraó magához emeli a trónra Évát, leállítja az építkezést, a rabszolgákat
pedig felszabadítja. Lucifer a lépcsőn leguruló múmiára mutatva jelzi,
mennyit is ér az örök dicsőség. A fáraóban megfogalmazódik a szabad állam
eszméje.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
V. szín: Athénében
Ádám mint Miltiádész hadvezér távol harcol otthonától.
Athén szabad polgárait a demagógok fellázítják ellene, és árulónak kiáltják
ki a vezért, feleségén (Lucia) és fián (Kimón)
akarva bosszút állni. A győzelemből sebesülten hazaérkező Ádám előtt meghódolnak,
de amikor az elbocsátja seregét, a nép ismét a fejét követeli. A szabadság,
egyenlőség eszméje eltorzult.
Zichy Mihály, 1887 |
|
Buday György, 1935 |
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982 |
|
VI. szín: Rómában
A hanyatló birodalmi fővárosban
az előkelők (Ádám-Sergiolus, Éva-Júlia, Lucifer-Miló) dorbézolnak, hajszolják
az élvezeteket, miközben pestis pusztít az utcákon. Az események tragédiába
torkollanak. Lucifer behív egy temetési menetet az utcáról. Hippia “kéjhölgy"
megcsókolja a pestises halottat. Péter apostol megátkozza az elpuhult
nemzedéket, megjósolja Róma bukását és meghirdeti a keresztény testvériséget,
így megkereszteli a haldokló Hippiát is. A megcsömörlött Ádámot most ez
az új eszme lelkesíti.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
|
VII. szín: Konstantinápolyban
Ádám Tankréd lovag, Lucifer a fegyvernöke.
Lovagtársaival a keresztes háborúból tér meg, ám a polgárok a keresztes
lovagokat nem fogadják be, rablástól, fosztogatástól félnek. Tankréd nem
érti a hitvitát, hogy egyetlen i betű miatt küldenek máglyára
embereket. Saját katonáitól menti meg Izórát (Éva), aki apja fogadalma
miatt zárdába készül, így szerelmük reménytelen. Ádám eszmék nélküli korba
vágyik: “Ne lelkesítsen többé semmi is…”
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
VIII. szín: Prágában
Ádám Keplerként udvari csillagász tudományába
menekülne, de a császár, II. Rudolf áltudományát kell szolgálnia, ugyanakkor
a nagyra vágyó feleségének is mindent elő akar teremteni. Borbála-Éva
azonban hűtlenséggel “fizet” neki. Kepler bort iszogatva elalszik, és
meghallja a “jövő dalát”. Magát a forradalmi Párizsba álmodja.
Zichy Mihály, 1887 |
|
Buday György, 1935 |
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982 |
|
IX. szín: Párizs Gréve-piaca
A párizsi nép fanatikus és vérszomjas.
Lucifer a bakó. Ádám-Danton első szavai: “Egyenlőség, testvériség, szabadság!”
A forradalmi erőszak jogosságát hirdeti. Amikor azonban Danton találkozik
az ifjú márkival és annak büszke húgával (Évával) megrendül, “egy darab
mennyország szállt le” a vérpadra, és meg akarja menteni őket. Elutasítja
magától azt a forradalmár “pórnő"-t, aki Éva másik (ellenétes) alakja
a színben. A jakobinusok végül halálra ítélik Danton.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
|
X. szín: Prágában
A mámorából ébredő Kepler-Ádám
irtózik a vértől, de nem ábrándul ki a forradalom eszméiből, hiszi hogy
azok megtisztulva megvalósulnak. Erről beszél tanítványának is, akit szellemi
szabadságra buzdítva óv az előítéletektől. Elcsábított felesége, Borbála
csalódott, mert csak férje ellen akarta felhasználni az udvaronc. Végezetül
Kepler a fejlődés mellett tesz hitet.
Zichy Mihály, 1887 |
|
Buday György, 1935 |
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982 |
|
XI. szín: Londonban
Ádám szemlélődő polgár, Lucifer
a kísérője. A szín epizódok füzére a szabad világról. Madách kora. Mindenütt
a “nyervágy és haszonlesés”, minden áru. Ádám kiábrándult, még Éva szerelmét
is csupán pénzzel, ajándékokkal tudná megnyerni. Nagyszabású haláltánccal
zárul ez a szín. Tizenegy tipikusnak tekinthető szereplő ugrik a sírba,
kivéve Évát, aki “glóriával átallépi” azt.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
XII. szín: Falanszter udvara
A jövőben jár Ádám. A tudomány
célszerűsége uralkodik a falanszterben, mert a föld természetes erőforrásait
az emberiség már kimerítette. A társadalomban a tudósoké a vezető szerep.
Az ember csupán egy szám. Luther, Cassius, Plátó és Michelangelo büntetést
kap, mert nem végeztek hasznos munkát. A falanszter a múzeumba száműzte
a művészetet és a családot. Koponyaalkatuk alapján döntenek a gyermekek
jövőjéről, elveszik anyjuktól
és a falanszter neveli fel őket a társadalom javára. Éva gyermekére is
ez vár, amikor Ádám ezt meg akarja akadályozni. A tudósok szerelmüket
is “őrülésnek” tartják, így Ádámot csak Lucifer közbeavatkozása menti
meg.
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
|
XIII. szín: Az űr
Ádám újra csalódott. Most
szabadulni akar a földi léttől is. Ám felismeri a jeges űrben helyzetét:
“Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét.” Lucifer győzni látszik az ember
felett. A Semmibe taszítja Ádámot, amikor a Föld szelleme közbelép. Ádám
visszatér tehát, hogy folytassa harcát az új eszmékért, hiszen
“az ember célja e küzdés maga“.
Zichy Mihály, 1887 |
|
Buday György, 1935 |
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982 |
|
XIV. szín: “Hóval és jéggel borított hegyes, fátlan
vidék”
“Eszkimó-szín”. A
Föld lassan kihűl, az embert utoléri a természeti végzet. Néhány eszkimó
tengeti életét, egyikük istenként fogadja az idegeneket, feleségét (Évát)
is felkínálja nekik. Az elrettent Ádám a jövőbe tett álomutazás befejezését
kéri Lucifertől.
Zichy Mihály, 1887 |
|
Buday György, 1935 |
|
Kass János, 1957 |
|
Kass János, 1980 |
|
Réti Zoltán 1982 |
|
XV. szín: ...a harmadik szín pálmafás vidéke
Az álmából ébredő Ádám kiábrándult
a jövőből, az öngyilkosságot fontolgatja. Tervét Éva anyasága akadályozza
meg, az emberiség folytatni fogja életét. A megjelenő Úr végighallgatja
Ádám kétségeit, a teremtett világ dialektikus rendjében Lucifer helyét
is kijelöli. Az emberpárnak pedig a reményt adja útravalóul: “Mondottam,
ember: küzdj és bízva bízzál!”
Zichy Mihály, 1887 |
|
|
|
Buday György, 1935 |
|
|
|
Kass János, 1957 |
|
|
|
Kass János, 1980 |
|
|
|
Réti Zoltán 1982 |
|
 |
 |
|