Kiepert-glóbuszok

Program

10:00 : Üdvözlések, ünnepi beszéd (Szabó Gábor, Mezősi Gábor, Mader Béla)
Helyszín: SZTE Egyetemi Könyvtár, Régi Könyvek Tára (3. emelet)
10:30-tól: Előadások
Helyszín: József Attila Tanulmányi és Információs Központ 0.006-os terem (földszint, átrium)
1. Klinghammer István (akadémikus, egyetemi tanár, ELTE): A magyar földgömbkészítés története.
2. Török Zsolt Győző(egyetemi docens, ELTE): Glóbuszok, nagyjából: nemzetközi földgömbtörténeti kitekintés.
3. Danku György (térképtáros kutató, OSZK): A német kartográfia a 19. században.
4. Sümeghy Zoltán (egyetemi adjunktus, SZTE): Kiepert-glóbuszok.
5. Lente Zsuzsanna (restaurátor): A szegedi Kiepert-glóbusz restaurálása, avagy földgömb kettő az egyben.
6. Márton Mátyás (egyetemi docens, ELTE): Kiepert-glóbuszok a Virtuális Glóbuszok Múzeumában.
7. Gede Mátyás (egyetemi tanársegéd, ELTE): A glóbuszdigitalizálás technológiai háttere.

Szakmai háttér a Kiepert-glóbuszhoz

Danku György (Országos Széchenyi Könyvtár, Térképtár)
Sümeghy Zoltán (Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék)

A 19. századi második felére a föld- és éggömbkészítés iparszerű tevékenységgé vált. A század folyamán lezajló gyors nyomdatechnikai fejlődés (litográfia, majd kromolitográfia) olcsóbbá, gyorsabbá és egyszerűbbé tette a glóbuszok készítését.

A korszak glóbuszkészítésének egy további sajátossága, hogy a speciális gyártási, a gömbfelszín térképi tartalmának tervezéséhez szükséges földrajzi és kartográfiai ismeretek miatt – a térkép- és atlaszkészítéssel ellentétben – egy-egy országon belül is és egész Európában is viszonylag kevés kiadó, cég nevéhez kapcsolódó, koncentrált tevékenység lett.

Így Németországban a 19. század második felében és a 20. század elején Berlin lett a glóbuszkészítésnek szinte kizárólagos központja. Itt működött 1852-től a Reimer cég, az 1870-es évektől a Schotte cég, a századfordulón Heymann műhelye, és 1909-ben indult Oestergraad cége (a napjainkban is virágzó Columbus kiadó).

A legjelentősebb berlini glóbuszgyártó céget Dietrich Reimer 1852-ben indította el, amikor a potsdami születésű Carl Adami-nak 1838 táján alapított, berlini glóbuszkészítő cégét megvette. Kezdetben, az 1860-as évek közepéig a cég az Adami által tervezett ég- és földgömbök gyártását és forgalmazását folytatta. 1865-ben Weimarból, a Földrajzi Intézet éléről érkező, berlini születésű Heinrich Kiepert, a kor egyik legjelentősebb kartográfus-geográfusa lett a Reimer cég kartográfiai kiadványainak, így a glóbuszok készítésnek irányítója.

A cég térkép-, atlasz- és glóbuszkészítésének magas tudományos színvonalát jelentős részben Kiepert földrajzi, kartográfiai és történelmi ismereteinek köszönhette. Számos fontos, nagy hatású és sikerű, széles körben és nagy mennyiségben forgalmazott kartográfiai mű született az ő, majd a századfordulótól Richard fia szerkesztésében és irányítása alatt.

Kiepert a glóbuszkészítés területén kezdetben 1865-től a Carl Adami által szerkesztett glóbuszokat javította, jobbította, az 1870-es évektől viszont már teljesen új szerkesztésű és kivitelű földgömböket készített. 1879-ben fontos alkotásként jelentek meg az általa szerkesztett, 54 cm-es, hatszínnyomásos földgömbök, természetföldrajzi és politikai változatban egyaránt. A legnagyobb, 80 cm gömbátmérőjű glóbuszát 1883-ban adták ki először.

A század végén irányítása alatt a Reimer cég már 6 méretben (amit eredendően hüvelykben – minden bizonnyal porosz hüvelykben – adtak meg, így a szakirodalomban és a jelen összefoglalóban is használt centiméteres értékek kerekítettek) készített és kínált ég- és földgömböket, domborfelszínű gömböket és speciális, ún. indukciós (földrajzi tartalom nélküli, oktatási célú) gömböket. A 10,5 cm-es, ún. Volksglobus-tól, a közepes méretű (15, 21 és 34 cm átmérőjű) glóbuszokon át, egy 54 cm-es „Großen Schul- und Hausglobus”-t és egy különleges tematikájú, a világ közlekedését bemutató, 80 cm-es „Großen Erdglobus des Weltverkehrs” című fölgömböt is kínáltak a vevőknek. Ez utóbbi egy példányát őrzi a Szegedi Egyetem.

A korszak glóbuszkészítő cégeinek a kínálata igen eltérő volt. A legnagyobbak akár kilenc különböző méretben is gyártottak és forgalmaztak ég- és földgömböket. Kívánság szerint a glóbuszokat különböző, a használatot elősegítő kiegészítőkkel (meridián-, horizont- és órakör, magassági kvadráns, iránytű) is ellátták, illetve kínálták. E korszakban a gömbök készítése elsősorban az oktatás igényeihez és szükségleteihez igazodott – az iskolai oktatásban a legtöbb európai országban az 1860-70-es évekre általánosan kötelezővé tették a földgömb használatát –, de a nagyközönség és az állami hivatalok és intézmények számára is nagy mennyiségben készültek. A legnagyobb kínálattal rendelkező európai cégek, így a berlini Reimer és Schotte kiadók, a prágai Felkl és a bécsi Schöninger cégek glóbusztermelése az 1870-80-as évekre óriásira növekedett, elérte az évi több ezer darabot.

Az óriási mennyiségek ellenére azonban mára a korszak egyes cégeinek különböző kiadású glóbuszaiból csak kevés példány maradt fenn. Ennek a meglepő jelenségnek több oka van. Egyrészt a földgömbök tartalmát viszonylag gyorsan kellett módosítani. A politikai határok ugyanis az imperializmus, a nagyhatalmak gyarmatbirodalmakat építő vetélkedésének korában gyorsan változtak. Emellett a földrajzi és földtudományi ismeretek és ábrázolási technikák is folyamatosan átalakultak. Így a korszak föld- és éggömbjei mindezek következtében gyorsan elöregedtek, tartalmilag elavultak. A már régi, tartalmuk aktualitását vesztett gömbök megóvására, vagy épp gyűjtésére pedig nem volt igazán gyakorlati ok és indíték. További tényezőként említhetjük a kor racionális és tárgyszerű szemléletét, amelyet követve a glóbuszokat, a korábbi századok művészi kivitelű és gyakran igen díszes gömbjeivel ellentétben egyszerű, díszítés mentes modorban készítették. Mindezek alapján érthető, hogy a csupán tartalmi szempontok szerinti értékelés korszakában az elavultnak tekintett glóbuszokat ritkán őrizték meg. Ez az általános gyakorlat magyarázza azt, hogy a korszak föld- és éggömbjeiből a készítési mennyiségeket, darabszámokat ismerve, miért is maradt fenn oly kevés példány.

Mindez azt is érthetővé teszi, hogy a Szegedi Egyetemen őrzött földgömb is a korszak, de egyúttal a berlini Reimer cég glóbuszai egy ritka példányának tekinthető. Az utóbbi évek fellelt, régi földgömbökre vonatkozó aukciós listái alapján, ill. a nagyobb európai glóbuszgyűjtemények anyagának ismeretében is azt mondhatjuk, e különleges tematikájú földgömbnek csak kevés példánya maradt fenn. Különösen értékessé teszi készítésének 1892-es időpontja! A legnagyobb méretű glóbuszból ezidáig csupán 186(?)1-es és 1871-es, még Adami szerkesztette földgömböket, ill. 1883-as, 1895-ös, c. 1905-ös és c. 1915-ös kiadású Kiepert-glóbuszokat sikerült azonosítani.

A szegedi Kiepert-glóbusz további érdekessége (ilyenre eddig még szakirodalmi utalást nem találtunk), hogy az 1892-es fedőréteg alatt egy teljesen épnek látszó 1883-as felszín is húzódik (ez a felső réteg minden sérülésénél előbukkan és az eddig próbaképpen föltárt nagyobb területeken – kartusnál, véletlenszerűen kiválasztott helyeken – teljes egészében megvan). Tehát a szegedi példány egymás fölött két földgömböt hordoz (ráadásul az 1883-as, Kiepert első önálló szerkesztésű 80 cm-es glóbuszából is eddig mindössze csak egyetlen másikat sikerült azonosítanunk).

A Reimer cég magas szakmai színvonalú és nyomdai kivitelű glóbuszai a világ jelentős gyűjteményeinek (Bécs, Berlin, Genova, London) becsben őrzött darabjai. Már a kisebb átmérőjűek is jelentős árakon kelnek el napjaink aukcióin (pl. Christie’s). Az 1880-as években készített, közepes méretű (21-34 cm átmérőjű) változatok is 1200-4000 Euro-s áron, azaz több százezer forint értékben cserélnek gazdát.

A Szegedi Egyetem tulajdonában lévő glóbusz, amelyet a kor egyik legjelentősebb kartográfusa, Heinrich Kiepert szerkesztett, s amelyet az európai glóbuszgyártás egyik vezető cége, a berlini Reimer cég 1892-ben (ill. az alsó réteget 1883-ban) készített, a földrajz és a kartográfia 19. század végi állapotának, gyakorlatának, szakmai szemléletének és ismereteinek fontos és értékes dokumentuma. Kivételes szerencse, hogy mindkét réteget sikerült megmenteni, amire kuriozitásuk, jelentős szellemi és anyagi értékük miatt mindenképpen érdemesek. Restaurálásuk utáni bemutatásuk nemcsak az egyetem, a hazai és nemzetközi földrajz- és térképészszakma, de a tudományos és kulturális értékek megőrzését pártoló szélesebb közvélemény számára is értelmes és hasznos cél.

Kiepert-glóbuszok az Egyetemi Könyvtárban