Úszó városok

A Norddeutscher Lloyd "Bremen" gyorsgõzöse 1929 év június havában, elsõ útján az óceán kék szalagját, - az Atlanti-óceánon elért legnagyabb sebesség szimbólumát - küzdötte ki, miután az elõzõleg 1908. év óta angolok birtokában volt. Ez a dicsõség nem csak eszményi értékû, hanem gazdasági elõnyöket is jelent, mert az utasközönség erõsen tódul a kitûnõ hajóhoz. A "Bremen" és "Európa" óceánexpresszhajók építésénél kezdettõl fogva arra törekedtek, hogy .a "Mauretaniá"-tól elragadják a kék szalagot. Ennek megfelelõen mindegyik hajót négy csoportban elrendezett hajó-turbinákkal szerelték fel, melyeknek összteljesítménye kilencvenhat-ezer lóerõ volt. A gõzt olajfûtésû kazánokban fejlesztették. Teljes erõkifejtésnél a hajó óránként 27'8 tengeri mérföldet, kereken ötvenkét kilométert tett meg. Mindegyik hajónak négy bronzcsavarja van, egyenként öt méter átmérõvel és 17.000 kilogramm súllyal. Általában a két gõzös építéséhez rendkívüli fémennyiséget használ-tak fel. Huszonkétmillió kilogramm hengerelt vasat dolgoztak fel hajó-bordákhoz, lemezekhez, szögvasakhoz és egyéb alkatrészekhez; egyéb fémekbõl: több, mint 600.000 kilogramm rezet, majdnem 300.000 kilogramm sárgarezet, 44.000 kilogramm bronzot, 150.000 kilogramm alumíniumot, ólmot, horganyt, nikkelt stb. A "Bremen" és "Európa" hajókba beépített fémek súlya, az összes alkatrészek és a horgony beszámításával, majdnem ötvenmillió kilogramm volt. Ez a mennyiség szemléletesebbé válik, ha megtudjuk, hogy elszállításához 3200 teljesen megrakott, egyébként tizenöt tonna hordképességû vasúti teherkocsi szükséges. Annál meglepõbb az építkezés rövid tartama: huszonnégy hónap a hajótõke összeállításától a teljes elkészítésig. Az egész világ hajóépítési technikájára serkentõleg hat és tökéletes a hajók belsõ berendezése; mindegyik hajó valamivel több, mint 280 méter hosszú, 31 méter széles és több, mint 61.000 tonna vizet szorít ki. A hajókon az utasokat négy osztályban helyezik el. Az elsõ osztály minden elképzelhetõ kényelemmel van berendezve. Majdnem mindegyik szobához külön fürdõszoba tartozik. A fedélzet fõsétányát az idõjárás zordonsága ellen üvegablakokkal védik; mellsõ része télikertnek van kiképezve. Innen hozzáférhetõ az üzletek egész sora, egy nagy dohányzó és egy gyermekszoba. A társastermek mellett vannak: az elsõ osztályú hajószobácskák nagy csarnoka (hall), mely háromszáz személy befogadására bõven alkalmas, a vendéglõ, könyvtár, írószoba és egy bálterem. A többi osztály utasai részére is bõkezûen berendezett kényelmes és megfelelõ termek és férõhelyek állnak rendelkezésre, különösen figyelemreméltók az egészségügyi berendezések, ezek közt a nagy uszoda, huszonhárom fokra felmelegített tengeri vizével, fény-szórók útján nyert alsóvilágítással, légfrissítõ berendezássel; a közelben tornacsarnok és gyógyfürdõk sorakoznak. Utasok és a személyzet megbetegedésük esetén külön nagy kórházban helyezhetõk el. Hogy az utasok szórakozásával mennyire törõdnek, bizonyítja, hogy még tekepályáról és lövészállásról is gondoskodtak. Az utóbbiban egy kinematográf berendezés mozgatható állatképeket vetít célpont gyanánt a tárcsára. A találat helyét felvillanó fény jelzi s ez esetben a film rövid idõre megáll. Az összes utasok és a személyzet részére modern berendezésekkel felszerelt gazdasági helyiségek állnak rendelkezésre. Megemlítésre méltó még, hogy egy Bremen - New York - Bremen körutazás élelmiszerfogyasztása teljes személyzet figyelembevételével: 98.500 font hús, kolbász és pástétom, 28.000 font hal, tengeri rák és osztriga, 35.000 font szárnyas, 8000 font kenyér és korpakenyér, ezenkívül 44.000 font liszt, melybõl villamos kályhákban kenyeret és süteményt készítenek, 14.000 font vaj, 2000 font zsír, 90.000 tojás, 4000 font só, 6000 font csokoládé és kakaó, 3000 font tea, 17.500 liter tej, 2000 liter tejföl. Ehhez járulnak különféle italok és élvezeti cikkek: 15.000 palack különbözõ fajtájú bor, 15.000 palack ásványvíz, 30.000 liter sör, 18.000 szivar, 120.000 cigaretta. A személyek száma, akik mindezeket az élelmiszereket elfogyasztják, teljesen megtelt hajó esetében 3200-ra tehetõ, ebbõl 2200 az utasok száma. Az 1000 fõbõl álló személyzet háromnegyedét a szállószemélyzet teszi. Ez az arány szemléletessé teszi a háborút követõ évek hajóépítésében beállt változást, mert a háború elõtt épített óriásgõzösön, a "Bismarck" hajón, - mely most "Majestic" néven angol lobogó alatt jár, - 4000 utas mellett 1180 fõnyi volt a személyzet. A kényelem szempontjából támasztott és felfokozott igények okozták azt, hogy a legújabb német hajóknál ez az arány a fenti értelemben annyira eltolódott és ezek a fokozott igények továbbá kihatnak még egyes különleges üzemek elhelyezésére is: idetartoznak a mosó- és vasalóintézetek, szabó- és cipészmûhelyek, melyek mind modern gépekkel varrnak felszerelve, hajónyomda, fényképészeti mûterem, valamint fodrászhelyiségek. El sem képzelhetõ, hogy valaki az óriás hajókban, azok hét lakófedélzetén, számtalan termében és belsõ részében a liftek mellett elhelyezett útjelzõ táblák nélkül el tudna igazodni. Ezek a táblák a maguk nemében kis csodamûvek: egy asztal üvegtábláján vannak a fedélzeti helyszínrajzok s mellettük megfelelõ felirattal számos nyomógomb. Ha egy gombot megnyomunk, az üvegtábla alatt kis lámpák sorozatos kapcsolódása világító vonalban jelzi az útirányt, állóhelyünktõl a kívánt célpontig. Világítási és erõátviteli célokra, diesel-mótorokkal hajtott négy egyenáramú generátor szolgál. Ezer kilométer erõsáramú kábel és kétszáz kilométer gyöngeáramú vezeték van mindegyik hajóba beépítve. A felszerelt lámpák száma összesen 25.000. A biztonságról fokozott módon gondoskodtak; tûzvédelmi célokra a sok kézi tûzoltóeszközön kívül haboltótelep és sok víziszivattyú áll rendelkezésre, ezenkívül a veszélyeztetett helyeken szénsavpalackok állnak készenlétben, hogy szükség esetén kiüríthessék és így a tüzet elfojtsák. A súlyosan sérült hajónak úszóképességét kettõsfalú vízmentes rekeszekre való beosztás biztosítja. Végül kiegészítik a biztonsági berendezéseket a kiterjedt vészjelzõ berendezések, a modern szikratáviróállomás és huszonhat mótoros mentõnaszád. A mótoros mentõnaszádok felvevõképessége kétszáz személlyel több, mint amennyi a teljesen megtelt hajónak megfelel - személyzetet és utasokat beleértve. Így az 1912. évben az angol "Titanic"-ot ért szörnyû katasztrófa megismétlõdése lehetetlennek látszik. Ennek a hajónak fedélzetén - midõn a jégheggyel összeütközött - 2300 ember tartózkodott; a készenlétben álló tizenhat mentõnaszád azonban csupán 1180 ember felvételére volt alkalmas. Néhány mentõnaszád túlterhelés miatt felborult, négyet pedig már az összeütközés szétrombolt. Így történhetett meg minden idõk legnagyobb katasztrófája, amely ezerhatszáz ember halálát okozta. Végül még egyszer visszatérünk a "Bremen" egy technikai berendezésére: a hajónak saját repülõgépe van, mely a vég-kikötõ elõtt mintegy ezer kilométerrel felszáll s ily módon az expressz-posta továbbítása egy nappal megrövidíthetõ. Startolásnál a repülõgépet huszonhét méter hosszú sínpályán mozgó szánkóra helyezik, melynek futását felgyorsítják, mire az egyfödelû repülõgép már húsz méter után megkapja a szükséges felhajtóerõt és forgó légcsavarja segélyével fenntartja magát a levegõben. Nem tengeren úszó szálló, nem is palota a "Bremen" és "Europa". Ezek az elõbbi idõkben kedvelt hasonlatok ma már nem találóak. Inkább mondhatnók városnak, vagy államnak.

  Kollman, Franz: A modern technika csodái, [év nélkül] Bp., Dante 133–134. pp

(c) JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-1999.