Hogyan készül az autó?

Sok millió autó közlekedik ma már az egész világon s nem egészen alaptalanul látják az autóban korunk jelképét. A gépjármûiparral valóban a világgazdaság is a legszorosabb kapcsolatban áll; földolaj és kaucsuk kimagasló nemzetközi jelentõségre tettek szert általa és az észszerû üzem, a "racionalizálás" fogalma is elõször a Ford-féle autógyárakban nyert értelmet, és innen kiindulva a technika összes területeit meghódította. Csak óriási és legmodernebbül berendezett gyárak képesek gépkocsikat haszonnal elõállítani. A vevõk igényei, olcsóság és minõség szempontjából, az éles verseny folytán, oly fokozottak, hogy nagyon nagyszámú darabon aluli gyártásuk egyáltalán nem bizonyulna gazdaságosnak. Feleslegesnek mutatkozó részek kirekesztése, ezzel szemben a nélkülözhetetlen alkatrészek legjobb anyagainak kiválasztása, legmesszebbmenõ sorozatos gyártás, a használatos automaták szabatossága mellett, magától értetõdõ feltételekké váltak és kevés iparüzem gyártási folyamatának megfigyelése oly tanulságos és élvezetes, mint egy jól felszerelt autógyáré. Az “Adler Mûvek” egy ünnepi száma a frankfurti gyárban végzett körsétáról számol be. Vegyünk részt e körsétán. Mindenekelõtt a befutott üzemanyagok ellenõrzés alá kerülnek. Olyan cég ugyanis, mely gyártmányaiért messzemenõ garanciát vállal, nem bízza és nem is bízhatja magát a nyersanyagszállítók ígéreteire. Nagy, modernül berendezett laboratóriumokban tapasztalt szakemberek egész vezérkara végzi tehát a különbözõ vizsgálatokat. Mint a középkori alkimisták konyhájában, bizarr alakú lombikok és dugattyúk, sorakoznak egymás hegyén-hátán. A különbség csak abban van, hogy akkor zavaros fantáziával a bölcsek kövét avagy aranyat kutattak, míg ma józan tudósmunkával, nikkel, kobalt és szén kis nyomait kell kimutatni. A kémiai elemzést (analízist) fizikai eljárások támogatják; igen magas hõmérsékleteket és erõs villamos áramokat használnak fel, hogy az anyagok belsõ szerkezetét kifürkésszék. Természetesen nem csupán a keverék, hanem mindenekelõtt az anyag alkatrészeinek szerkezete határozza meg a szilárdsági tulajdonságokat. A törési és csiszolási helyeket ezért folytatólag mikroszkópikus vizsgálat alá veszik és lefotografálják. "Hogy a gyártás egyenletességérõl feltétlen biztonságot nyerjenek", az Adler Mûvekben (és hasonlóan mindegyik jól felszerelt gyárban) állandóan kémpróbákat végeznek a szerelésre készen álló mûhelyi darabokon.

Az összes nyersanyagokból azonban még külön próbadarabokat is vesznek s ezeket szakítógépeken, tartós döngetõ szerkezeteken és golyónyomós présen megbízhatóságuk szempontjából a leggondosabban megvizsgálják. Az összes nyersanyagokat, félkészgyártmányokat és idegen speciális cégektõl beszerzett alkatrészeket, amikor a raktárakból kikerülnek, a legmodernebb közlekedési eszközök, - mint elektromos targoncák (kordékon), függõvasutak, paternoster mûvek (vedermûvek) - útján osztják el. Emellett a mai raktárak merõben eltérnek a régi tárolóktól; csak a be- és kiszállítás közötti átjáróhelyek gyanánt szolgálnak, hely- és raktárbér megtakarítása céljából a gyárak rendkívül mozgékony eladószervezetekkel rendelkeznek, melyek a piachoz és gyártáshoz a legérzékenyebb módon alkalmazkodnak. Beszerzési és eladási igazgatás, szerkesztési iroda és üzemvezetés: mindez bizonyos fokig a legnagyobb szabatossággal dolgozó óramûhöz hasonlítható. Az elõbb szokásos kézmûvi úton való elõállítás ily körülmények között teljesen eltûnt; a sorbagyártás fogalma új különleges gépeket és gyártási módszereket vezetett be, s ezeket gondos megfontolás alapján fejlesztették tovább. A munkafolyamat egyes szakaszainál megtakarítható másodpercek a darabok nagy számánál már kedvezõ eredményeket szolgáltatnak. Az elõállítás olcsósága gyakran lényegtelen formaváltoztatásokkal is fokozható olyképpen, hogy a munka könnyebb lesz, vagy idõtartama csökken.

A szilánkok, avagy: elszabások okozta veszteségekkel is rendszeresen megbirkóztak, a nyersdarabok öntés és kovácsolás útján gyakran már oly pontos méretû elõformát nyernek, hogy csupán a milliméter törtrészeinek eltávolítása szükséges. Préselés, avagy hegesztés útján nyert szilánkmentes formázás mindenképpen a legkiválóbbnak bizonyul, ahol azonban vágásra van szükség, ott gyorsacél és speciális fémbõl készült szerszámokkal találkozunk, melyek aránylag legrövidebb idõ alatt a lehetõ legnagyobb teljesítményeket gyõzik. Teljesítményen az idõegység alatt elvégzett munkát értjük; tehát annál nagyobb lesz a teljesítmény, mennél kisebb az idõ. avagy mennél nagyobb az elvégzett munka; ezért legnagyobb vágási sebesség mellett a sok megmunkálási mód egyesítésével találkozunk.

Precízió, vagyis szabatosság - ez volt az elõbbi szakasz jelszava és ha jól meggondoljuk: a technikának ez a ,jellegzetes csodája - rokonságban van a cseregyártással. Különbözõ helyeken alkalmazott és egészen különbözõ jellegû fontos részek kölcsönösen kicserélhetõk, szabványosítva, vagyis normalizálva vannak és pontos illeszkedési méretekben állítják elõ õket. Könnyen érthetõ ez csavaroknál, csavaranyáknál és tengelyeknél, csodálatos azonban fogaskerekeknél, melyek a gépkocsi legnagyobb mértékben igénybevett alkatrészei és zajtalanul csak akkor forognak, hogyha térben elforduló fogaik matematikailag pontosan vannak vágva és csiszolva. A fogoldalakat elektromosan fûtött kályhákban és ezt követõlelt só- és olajfürdõben edzik. A szabványosítás törvényei nem érintik azonban a henger testét, melyet minden cég saját szempontjai szerint gyárt. Kívülrõl síkoldalakkal határolva, az üregeknek és csatornáknak egész tömegét; foglalja magában, melyekben a mótor járása a meleg és hideg állandó váltakozását hozza létre. Az öntöttvasrészek alapos vizsgálata után a hengertestet gördülõpályán a maró és csiszológépekhez szállítják, melyek azt belül a legfinomabb módon megmunkálják. Végül izzó kemencében az összes még fennálló anyagfeszültségeket kiegyenlítik. Ekkor már az összes felületek tisztára vannak maratva, az érintkezõ felületek jól tömíthetõen csiszolva, a hengerek belsõ falai pedig tükörfényesre simítva. De ettõl azután nagy mértékben függ a mótorok élettartama is: mert gondoljuk csak meg jól, húszezer kilométer út befutásánál; egy nyolchengeres gép dugattyúja kereken kilencmillió métert jár. Sõt ugyanily útvonal hossznál a forgattyútengelynek negyvenegymillió fordulatot kell elvégeznie s mindezt "explóziók pergõtüzének kitéve, mindegyik henger munkájának löketétõl hajtva, az ide-oda járó dugattyú és csatlórúd rázásainak közepette és különféle röpítõerõk rángatásainak hatása alatt". A forgattyútengelyeket krómnikkelacélból készítik, külön mûhelyekben kovácsolják s a lehetõ legfinomabb megmunkálást nyerik.

A legtökéletesebben simított tengely még ezzel nem készült el; a mótor üzeme közben gyorsjárásnál. a tengely anyaga a rezgések miatt a törési határig érõ kimerülést szenvedne. A forgattyútengelyt ezért csakúgy, mint a lendítõkereket kiegyensúlyozzák, azaz a tömegeloszlásban mutatkozó legcsekélyebb egyenlõtlenségeket eltávolítják, nehogy röpítõerõket okozzanak. A mótor érverésével, tehát voltaképpeni üzemével szoros összefüggésben álló összes fontos alkatrészeket nem kevésbé gondosan gyártják, s körsétánkon lépten-nyomon a legtökéletesebb minõsség alapelvével találkozunk, akár a mótorok alkatrészeit gyártó mûhelyeket, avagy a hajtómûveket, hátsótengelyeket, fékeket, kormányszerkezeteket stb. gyártó üzemeket járjuk. A szerelést természetesen tisztára sorozatos munkával végzik. "Általában a szerelõbakokat gördülõ állványokon helyezik el, melyek egy hosszúra nyúló oválisban futó sínhálózaton a kiinduló ponttól és munkafolyamat kezdetétõl elõre vándorolnak és kezdõpontjukhoz való visszatérésük alkalmával a készen álló gépegységet leszállításra , átadják. Az egyes részeket, amennyire ez keresztülvihetõ, már mint beépítésre alkalmas, elõmunkált alkatrészeket adják át készen való megmunkálásra. Az elkészítés, vagyis a készre-szerelés itt már csak néhány mûveletre szorítkozik, melyeket speciális szerszámok és villamoshajtású csavarkulcsok segélyével, a futószalag mellett dolgozó és különlegesen kiképzett munkások végeznek el."

Azonban az ily módon leggondosabban elkészült gépeket és alkatrészeket a jó szerencsére bízva - még korántsem építik azonnal össze jármûnek, mert a sorozatos gyártást különbözõ egyedi próbák szakítják meg. A mótorokat a próbatermekben fokozatosan bejáratják és végül fékezõgépek útján teljesítményüket és nyersanyagfogyasztásukat meghatározzák. Hasonlóan csak azokat a hajtómûveket viszik készszerelésre, melyekkel mindenféle vonatkozásban a forgatási próbákat már elvégezték. Következik már most a készszerelés! A mûhely közelében gigászi sajtók segélyével a keretrészeket szegecslyukakkal együtt, acéllemezlapokböl teljesen készen, hajlítják és kihúzzák.

Kollman, Franz: A modern technika csodái, [év nélkül] Bp., Dante 84–89. pp

(c) JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-1999.