Blaha Lujza Színház, 1924-1933
1924 őszén a Paulay Ede u. 35. szám alatt megnyíló Blaha Lujza
Színház művészeti vezetését Emőd Tamásra bízták. Az első 3 műsort az
Andrássy úti színház tagjai adták elő, a megnyitó műsor két vendége
Basilides Mária és Szende Ferenc, az Operaház tagjai voltak.
A színház 1924 és 1933 között működött.
Terézkörúti Színpad, 1923-1939
A kabarét a Roboz Aladár vezette Rt. irányította, művészeti
vezetésével Nagy Endrét, igazgatásával Salamon Bélát bízták meg,
aki a
Sörkabaréban kezdte pályafutását, majd játszott az Royal Orpheumban és az
Apolló Kabaréban is. Élete végéig alakította a félszeg, de ravaszan
ügyefogyott kisembert, és ebben a szerepében nagyon szerette a közönség.
Vérbeli kabarészínész volt. A 2. világháború után haláláig a Vidám
Színpad tagja volt.
Eleinte jól együtt tudott működni Nagy Endrével, aki 1929 után
visszavonult, s bár néhány évig még vállalta a konferanszié szerepét,
azután végleg búcsút mondott a kabarénak. Ezután irodalmi munkásságának
élt: megírta A kabaré regényét 1935-ben, amit a legsikerültebb
konferanszának tart.
A kabaré művészeti vezetését 1932 őszétől Vaszary János vette át,
egyetlen műsor erejéig volt konferanszié Karinthy Frigyes is, őt
követte Kellér Dezső majd Békeffi László. 1939-ig
működött.
Komédia Kabaré, 1927-1944
A Jókai tér 10. szám alatti épület földszinti helysége eredetileg az Edison Filmszínház céljára épült, majd miután több más is funkcionált az épületben, 1927-ben a Komédia Kabaré nyitotta meg kapuit Rott Sándor igazgatása alatt. A kabaré 1944-ig játszott. Jelenleg az Állami Bábszínház működik egyik helyiségében. Műsoraiban a szakma legjelesebb képviselői léptek fel: Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton, s maga Rott Sándor is.
Clarus Kabaré, 1930-1932
A Rákóczi út 15. szám alatti helyiségben 1930-ban nyílt először kabaré, Clarus Színpad néven. Vezetője Peti Sándor és Makláry Zoltán volt. 1931 nyarán nyílt meg újra Kellér Gyula igazgatásával Clarus Kert Kabaré néven, de az eredeti elképzeléstől eltérően egész évben működött 1932 végéig, majd 1935 és 1937 között Pavillon Kabaré néven.
Bethlen-téri Színpad, 1936-1942
A Reiner Dezső műépítész tervezte bérpalotában Rákos Tibor működtetett kabarét 1929 novemberétől. Első igazgatója az a Fekete József volt, aki még az Apolló, majd a Omnia Kabaréban szerzett sok tapasztalatot. Művészeti vezetésre Dezsőffy Lászlót, a dramaturgiai dolgok irányítására Korcsmáros Nándort (későbbi igazgató), a zenei irányításra pedig Hetényi-Heidelberg Albertet kérték fel. 1932-ig kizárólag kabarét játszottak, 1933-ban azonban az új vezetés háromfelvonásos színművekre tért át, majd a helyén 1937-től mozi működött.
Pódium Írók Kabaréja, 1936-1942
1936 októberében nyílt meg Békeffi László és Komjáti Károly
közös
vállakozásában a Gersham-Palota egyik földszinti helyiségében. A két
vezető szakértelme, politikai éleslátása és szervezőkészsége
feltámasztotta a valódi kabarét a fővárosi közönség számára. A 320
férőhelyes nézőtér minden előadáson zsúfolásig megtelt. 1940-ben pedig
átköltöztek a Révay utcába, a Pesti Színház kamaraszínházába.
Békeffi saját szókimondásának lett áldozata: 1941-ben az ellene folyó
fegyelmi ügyben a Színművészeti Kamara felfüggesztette hivatása
gyakorlásától, majd 1943-ban Sopronkőhidára, onnan pedig a dachaui
koncentrációs táborba hurcolták. A háború végén Svájcban telepedett le,
ott is halt meg. Konferanszainak gyűjteménye 1939-ben jelent meg,
visszaemlékezései pedig 1955-ben, Torontóban A száműzött Pódium
címmel.
További kabarék, melyek csak rövid ideig működtek a korszakban:
Omnia Kabaré, 1930-1931
Steinhardt Színpad, 1930-1932
Király Kávéház, 1931
Képeskönyv Kabaré, 1932
Komikusok Kabaréja, 1931-1932
Király Kabaré, 1932
Deák Kabaré, 1932
Modern Kabaré, 1932
New York Kabaré, 1903-1932
Pavillon Kabaré, 1935-1937
Dunaparti Színpad, 1939
Kamara Varieté, 1939-1944