proletár

1930. május 23-án újabb zuhanás következett be a New York-i tõzsdén, s ezt nemsokára már a porlódiak is megérezték. Pedig Porlód még ekkor is elsõsorban a kisiparosok, kisgazdák, kiskereskedõk, kishivatalnokok városa volt. Az 1930-as népszámlálás szerint mindössze 12 800 fõ volt bérmunkás, azaz - szûkebb értelemben vett - ~ . Az utódok fele (a ~ szó a latin "utódok" szóból ered, mert a vagyontalanok csak az ivadékaikkal hajthatnak hasznot, de az itteniek helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb volt, mint az ókori Róma ~ jaié) 1930-ra már munka nélkül volt: A kormány ígéretének - munkanélküli segély nincs, de munka lesz - elsõ felét be is tudta tartani. A "Porlód és Vidéke" szeptember 2-i száma fényképet közölt a munkásság néma tünte tésérõl (a kép hátterében az egykori Stolz-vendéglõ), november 18-án pedig arról írt, hogy az elmúlt két (!) hónapban 317 lopás, 30 öngyilkosság és 55 eltûnés történt Porlódon.

A Porlódi Kenderfonógyárban áttértek az ötnapos munkahétre, de ennek nem tudtak örülni a munkások. A megélhetési minimum szakszervezeti számítások szerint ekkor heti 67 pengõ körül mozgott, szemben a 38 pengõs átlagkeresettel. Az építõipar szinte teljesen megbénult. Úgy elment a városból a munka, mintha vissza se akarna jönni többet. Egy bádogos szakmunkás megüresedett helyére 46 jelentkezõ volt. De nemcsak vitéz Bereczki bádogos uram ment tönkre: már a mintegy 200 porlódi építõmester is arról panaszkodott, hogy ha nem indul meg a munka "~sorba jutnak, s megszûnnek olyan tényezõnek lenni, amelyre a város, az állam, az egész magyar társadalom bármikor számíthat".

1932. április 5-én betiltották a "Népszavát", a szocdemek lapját; két nappal elõtte pedig a porlódi rendõrség bezárta a városi munkásotthont. Mindez hiába volt. A porlódi ~ -ok, maguk mögött tudva a többi nyomorgót, megütköztek a rend õreivel. Az Anna-kútnál még sikerült feltartóztatni õket, de egy másik részük a Takaréktár utcán át benyomult a Széchenyi térre. A kardlapozó lovas rendõröket leráncigálták a lovaikról. A harminc elõállított tüntetõ legalább biztos lehetett benne, hogy kap enni.

Az októberben kormányra kerülõ Gömbös Gyula (-> ökör) "Nemzeti Munkaterve" 95 pontból állt. '33 januárjában még egy ponttal egészítette ki Gömbös, és ez - hittétek volna? - a türelem volt.

Gömbös közmunkákat is ígért, és ezt be is tartotta.
A mintegy 10 000 porlódi rászoruló se ingyen kapta ezután az ínségebédet, hanem tölthette föl a Mars teret vagy a Búvár-tavat. A Mars téren dolgozó ~ -oknak legalább nem kellett sokat gyalogolniok az ínségkonyháig: ott volt a téren, a Csillagbörtön tõszomszédságában. Egy nem túl kövér, harcsabajszú csendõr silbakolt elõtte; és itt még káromkodni is lehetett, amit a csanádi püspök ingyenkonyhájánál egyáltalán nem volt tanácsos megtenni. A csajkákba káposztaleves, alkalmanként görhe (kukoricamálé) vagy hitványabb puliszkaféle, mamaliga került. A kenyérfej adag pontosan 6 dekagramm volt.

Ilyen az, amikor a ~ , aki csak láncait veszítheti, nem tudja eladni szakértelmét, munkaerejét kizsákmányolójának. A törvényhatósági bizottságban komolyan vitatkoztak azon, hogy engedélyezzék a házi pálinkafõzést. Legalább kisüst legyen minden hajlékban, ha már vasárnaponként nem fõhet mindenkinek a fazekában tyúk, miként IV. Henrik francia király kívánta volt. Bár maguk a javaslattevõk sem tudták, mennyit kellene inni ahhoz, hogy amolyan igazi tyúkhúsnak lássa a ~ a vasárnapi sárgaborsófõzeléket.

© Temesi Ferenc : Por. Regény. 1-2. köt. Bp : Magvető, 1986, 1987; 471, 637 p.