Rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító. Pályáját 1923-ban, az Operaházban kezdte segédrendezőként. 1926-32 között a Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt, ahol zeneszerzést tanult. 1933-tól rendező, 1941-től főrendező, 1957-66 között vezető főrendező, 1959-66 között pedig igazgató volt az Operaházban. Nagy külföldi társulatok is meghívták rendezni: a milánói Scala (1938), a velencei La Fenice (1938), a firenzei Maggio Musicale (1938-40), a bécsi Staatsoper (1950). Dolgozott a Nemzeti (1938, 1946-49, 1954-55, 1959, 1962), a Fővárosi Operett- (195-51), a Vidám és a Madách Színházban (1951). 1966-ban nyugdíjba vonult, de haláláig rendezett az Operaházban és az Erkel Színházban. Tanított a Színiakadémián színpadi rendezést 1950-től, és 1964-74 között az intézmény főigazgatója is volt. 1952-57 között a Magyar Színház- és Filmművészeti szövetség elnöke volt. Színpadra vitt prózai műveket, operetteket, operákat. Operarendezései a klasszikus hagyományt követték. Kedvelte a látványos, monumentális tömegjeleneteket. Pedagógusként is kiváló eredményeket ért el. Fordított operalibrettókat és régi magyar szövegeket dolgozott át. Több filmet is rendezett. Kossuth-díjas (1950, 1954, 1965), kiváló művész (1952).