|
Életrajz
Ungvár, 1872. dec. 8. - Kolozsvár, 1945. nov. 16.
Színész, rendező, színházigazgató, színháztörténeti szakíró. Mérnöknek
tanult a Műegyetemen, majd a Színművészeti Akadémia elvégzése után
színész lett. Magyarországi színházakban (Csóka Sándor - Miskolc ; Krecsányi
Ignác), majd Kolozsváron színészkedett, ahol 1896-ban doktorált Csiky
Gergely realizmusa című tanulmányával. 1902 és 1905 között a szegedi,
1905 és 1930 között pedig a kolozsvári színház igazgatója, majd két évig
főrendezője volt. Janovics törekvése volt, hogy színházában a dráma
kultuszát mozdítsa elő, ennek érdekében szeretett volna megszabadulni az
operettől, ezt azonban a magyar kultuszkormány nem nézte jó szemmel.
Terve kudarcától azonban kedvét nem veszítette el. Tradicionálisan magas
színvonalon igyekezett tartani az ország második legrangosabb színházát.
Törekvéseinek egyik legszebb bizonyítéka a "magyar drámatörténeti
előadások" sorozata, melynek keretében 28 darab került bemutatásra.
Ennek a páratlanul eredeti ciklusnak a következtében a magyar dráma
fokozatos fejlődést mutatott. Munkásságával felbecsülhetetlen érdemeket
szerzett az erdélyi magyar színjátszás történetében. 1936-ban
színészkollegáival együtt szervezte meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat.
A 30-as években méltatlan kirekesztettségében az irodalommal kezdett
foglalkozni. 1945-ben ismét átvette a kolozsvári színház igazgatását, s a
Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál. Mint rendező
és színházigazgató ötvözte a hagyományokat és az újításokat, de humánus
eszményeihez végig hű maradt. A magyar filmgyártás úttörője volt: az
1914-ben alapított PROJA, később Corvin, majd Transsylvania
Filmgyár 1920-ig 48 filmet forgatott.
|