|
Életrajz
Szeged, 1907. ápr. 4. - Budapest, 1979. márc. 11.
Rendező, színháztörténész, esztéta. Az irodalomtudomány kandidátusa.
Színésznek készült. Pályáját szülővárosában, Szegeden kezdte, Gál Gyula
mesternél. Színészkedett Forgács Rózsi Kamaraszínházában (1925), majd
Szegeden. Párizsban dolgozott 1925-1927 között Firmin Gémier mellett.
Rendezett Szegeden (1928-29, 1931-33), az Új és a Magyar Színházban
(1928). Megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s a Dóm téren
színre vitte Az ember tragédiáját 1933-ban. 1935-ben a
Színpad címűlap szerkesztője volt. Főrendezőként dolgozott a
Bethlen téri Színházban egy rövid ideig, majd tanított az Országos
Színészegyesület Színészképző Iskolájában (1935-38). 1936-ban a Magyar
Színháztudományi és Színpadművészeti Társaság titkárává választotta. 1937
és 1943 között vezette a Független Színpadot, s szerkesztette az azonos
című folyóiratot. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, onnan Moszkvába
szökött, majd 1945 júliusában tért haza. Tanított a Színiakadémián
színjátékelméletet és -gyakorlatot. Volt művészeti igazgató
a Magyar Állami Filmgyártó Vállalatnál (1948-49), osztályvezető a
Népművelési Minisztériumban (1949-50), igazgató az Ifjúsági Színházban
(1950-51), rendező a Nemzeti Színházban (1945, 1949) Madách Színházban
(1951-52), Pécsett, Kaposvárott (1962), állt az Országos
Színháztörténeti Múzeum (1953-57), a Színház- és Filmtudományi Intézet
(1957-59) és a Színháztudományi Intézet (1959-69) élén. 1957-től 1972-ig
az ITI magya tagozatának elnöke. 1959-től az ELTE BTK esztétikai
tanszékén docens, majd az Egyetemi Színpad Universitas együttesének
tanár-elnöke volt. Kossuth-díjas (1949).
|