A birkózósport (sok más sportághoz hasonlóan) nagy népszerűségnek örvendett, súlycsoportonként 14-16 fő indult, és ez a szabadfogású versenyek során a rendezésben is gondot okozott. A percre kiszámított műsor már az első mérkőzések után felborult, és azután már a német precizitás sem segített. Igaz, a rendezőség a kötöttfogású (akkori nevén görög-római) versenyeket már gördülékenyen le tudta bonyolítani.
A Deutschlandhalle közönsége, de a versenyzők is a szabadfogású versenyeket kedvelték inkább, hiszen jóval látványosabbak voltak a mérkőzések, mint kötöttfogásban. A magyaroknak ráadásul nemcsak a látványból, de a sikerből is jócskan jutott. Szabadfogásban Zombori Ödön (légsúly) és Kárpáti Károly (könnyűsúly) győzelme nem is volt meglepetés, hiszen világbajnokok voltak mindketten. Kötöttfogásban viszont fiatal csapatot utaztattunk Berlinbe, tapasztalatszerzés céljából. Tapasztalatot nemcsak a mieink, hanem az ellenfelek is szereztek, hiszen középsúlyban Palotás József bronzérmes lett, a légsúlyú Lőrincz Márton pedig olimpiai bajnokként tért haza! Voltak persze csalódások is, a Nemzeti Sport is kiemelte peldául, hogy "Bóbis gyengécskén szerepelt". Az ő ideje 12 évvel később, Londonban jött el, ott szerzett aranyérmet.

A Langer See volt a helyszíne az evezősversenyeknek, csakúgy, mint egy évvel korábban az EB-nek. Ott a magyarok nagyszerűen szerepeltek, és a közvélemény nagy várakozással tekintett az olimpia elé. Versenyzőink nagy csalódást okoztak, nemcsak, hogy érmet nem nyertek, de másodpercekkel maradtak el legjobb idejüktől. A szakértők szerint a kudarc oka elsősorban abban keresendő, hogy a hazai versenyeken a favoritokkal szemben nem indítottak erős ellenfeleket, az esélyesek "kímélése" és az amúgy is kevés verseny így formahanyatlással járt együtt. A házigazdák a hét evezősszám közül ötöt megnyertek, az amerikaiak és az angolok osztoztak a további aranyérmeken.

A külön klasszist képviselő India válogatottja magabiztosan nyerte a "gyephokki" versenyeit, 5 mérkőzésen mindössze egyetlen gólt kaptak, de 38-at ütöttek. Érdekes, hogy a magyar csapattal játszották a "legszorosabb" mérkőzésüket, bennünket 4-0 arányban győztek le. A magyar válogatott balszerencsés mérkőzésen kikapott Japántól (1-3), ám legyőzte az USA válogatottját (3-1), és így 11 induló közül a 8. helyet szereztük meg. Ebben az időben Magyarországon két nagyobb hokipálya volt, az egyik gyalázatosabb állapotban, mint a másik. Nem meglepő, hogy az előrelépés lehetőségét csak akkor látták biztosítva a szakemberek, ha egy kizárólagosan gyeplabdások által használt pálya épül. Erre azóta is vár a magyar hokisport...

A magyar kajak-kenu sport és a nagyszerű hangulatú szegedi világbajnokság fényében érdemes elolvasni (korabeli helyesírással), hogyan értékelte a Nemzeti Sport 1936. szeptember 18-i számában a berlini olimpia kajak-kenu versenyeit:

"A kerékpáros olimpia megbukott" - vonta le a következtetést a sportnapilap újságírója. Megállapítását azzal indokolta, hogy nagyon sok "álamatőr" versenyző vett részt az olimpián, akik a valóságban profi körülmények között, ráadásul ilyen-olyan "álnévvel" illetett pénzdíjért versenyeznek, ugyanakkor színtiszta amatőrök is küzdenek, elavult felszereléssel, csupán lelkesedésből. Mindezek mellett a rendezés néhány problémája, vagy a lebonyolítási rendből következő hiányosságok is közrejátszottak abban, hogy nem alakulhatott ki reális kép, a versenyzők tudása nem mindig volt döntő szempont a végső sorrend kialakulásában.
A fentieken túl a kevés edzés és a versenyrutin hiánya is szerepet játszott abban, hogy a magyar versenyzők csak egy 5. helyezést tudtak felmutatni, melyet Orczán László ért el az 1000 méteres állórajtos időfutam küzdelmei során.
Még egy figyelemreméltó írásrészlet a Nemzeti Sportból:
"Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy e számban (4000 méteres üldöző csapatverseny) résztvett legénységek egyike a zsűri által is megállapíthatóan dopingot (sic!) használt, ami aztán a legénység bukásához vezetett. Ez a bukás mentette meg őket a diszkvalifikációtól, a nyilvános megbélyegzéstől."

A németek által kitalált kézilabda (melyet akkoriban füves nagypályán játszottak) még a berlini versenyek idején is viszonylag fiatal sportágnak számított, Magyarországon pedig alig-alig volt hagyománya. Ennek ellenére kellemes meglepetésre csapatunk bejutott a legjobb négy közé, igaz, érmes helyezést már nem sikerült elérnünk. A szakíró szerint a fejlődést egy német szövetségi edző szerződtetése jelentené. Érdekes az a megállapítása is, hogy "akik lábuk ügyetlensége miatt nem boldogulnak a futballban, ebben a sportban még jól kiélhetik magukat és sokra is vihetik".

Szintén új sportág volt a kosárlabda, és érdekes módon a labdajátékok közül erre nevezett be a legtöbb ország, összesen 25. (Végül Spanyolország és Magyarország nem indította el versenyzőit.)
A Nemzeti Sport értékelésének címe sokat elárul a tornáról: "Európa bukása". A 10 európai nemzet közül csak a lengyelek jutottak el a döntőig, ahol végül a 4. helyet szerezték meg. A közönségkedvenc fülöp-szigeteki csapat ötödik lett. A dobogót az amerikaiak bérelték ki: 1. USA ; 2. Kanada ; 3. Mexikó. Mai szemmel nézve érdekes a végül sorsdöntőnek bizonyult USA - Kanada meccs eredménye: 18 - 8 ...

Az amatőr játékosok részére kiírt olimpiai labdarúgótornán Magyarország csapata már az első forulóban búcsúzott: Lengyelországtól szenvedtünk 3-0-ás vereséget. A Nemzeti Sport a sikertelenség fő okait a következőkben látta: 1.) Rossz válogatási rendszer. Néhány jó játékos beválogatásáról nagyvonalúan lemondott a szövetség. 2.) Hiányosságok a felkészülésben. Kevés előkészületi mérkőzést játszott a csapat. 3.) Összeállítási hibák. Mindezek ellenére tovább is eljuthatott volna a magyar gárda, de a lengyelek éppen ellenünk nyújtották a tornán a legjobb teljesítményüket, bár a szakíró Mamusich Mihály a meccset látva csak egy góllal tartotta őket jobbnak.
Szintén kudarc érte az aranyérmet váró házigazdákat is, akik a második fordulóban Norvégiával szemben maradtak alul 2-0 arányban.
Nagy botrányt kavart a Peru-Ausztria mérkőzés, amelyet a dél-amerikaiak 4-2-re megnyertek, de mivel néhány szurkolójuk berohant a játéktérre "örülni", ezért a döntőbíróság újrajátszást rendelt el. Erre a mérkőzésre Peru nem állt ki, így Ausztria jutot tovább. A döntést a többség igazságtalannak tartotta.
A torna színvonala nem volt magas, a legtöbben Peru csapatát tartottak a legjobbnak. Szintén dícséreteket kapott a nagyon fiatal olasz társulat, mely végül aranyérmes lett. Voltak, akik túl soknak tartották a 16 csapatot egy 13 napos versenyen, több játékos küzdött a fáradsággal, így unalmasabb mérkőzések is előfordultak. Mégis, több találkozón csak a hosszabbítás döntött, így volt ez az aranyéremért játszott meccsen is. Érdekes a szakember véleménye:
"Felesleges a meghosszabbítást kétszer 15 percig játszani. Első gólig hosszabbítsanak csak! Kíméletesebb és igazságosabb is." (NS, 1936. szeptember 3.)
Az érmes helyezéseket eldöntő találkozók végeredménye:
A 3. helyért: Norvégia - Lengyelország 3 - 2
Az 1. helyért: Olaszország - Ausztria 2 - 1

A lovasversenyek nagy német fölényt hoztak, minden számot a házigazdák nyertek meg abban a sportágban, amelyet főleg katonatisztek űztek, és a nemzeti haderők szervezésében működött.
Díjlovaglásban a magyar versenyzők legjobbja, Pados a 14. helyen végzett. A military versenyen nagy balszerencse érte a magyar csapatot: az egyik lovunk megcsúszott, és a lábát törte. Sokak szerint ha nincs ez a baleset, meg is nyerhettük volna a csapatküzdelmeket. A nehéz vadászugratásban az összevetés döntött az első és a harmadik hely sorsáról. Platthy József százados a bronzéremért küzdhetett, és nagyszerű, hibátlan lovaglással meg is szerezte azt. Érdekesség, hogy az ő versenyzése zárta az olimpia műsorát, utána közvetlenül a záróünnepség következett.

A főként arisztokraták által művelt lovaspóló - annak ellenére, hogy Európában szinte alig rendeztek versenyeket ebben a sportágban - bekerült a berlini olimpiai műsorba. Nagyon nagy érdeklődes kísérte az Olimpiai Stadion melletti Mai-feld füvén megrendezett mérkőzéseket. 5 ország indított csapatot, köztük hazánk is. A mezőnyből kimagasló argentinok fölényesen nyertek az angolok előtt. A magyar csapat először 8-8-as döntetlent játszott a házigazdákkal, majd a megismételt mérkőzésen 16-6-ra nyertünk. A 3. helyért játszott talalkozón viszont alulmaradtunk, Mexikó 16-2-vel jutott a bronzérem birtokába.

A lövészversenyek megrendezésére nem a német precizitás volt a jellemző. A magyar csapatot pl. a versenyek színhelyétől 50 kilométerre helyezték el, más nemzetek versenyzői viszont a lőtér mellett laktak. A lőtér egy erdőben volt, a fák nagyon zavaróan befolyásolták a fényviszonyokat. Közvetlenül a küzdelmek megkezdése előtt derült ki, hogy módósítottak a lőállásokon, és hogy a gyorstüzelő pisztoly számban ún. kézhezalakított fegyvert is lehet használni. Mindezen túl az időjárás is rosszra fordul, az időnként feltámadó majd elálló szél is befolyásolta az eredményeket. Ennek ellenére a kisöbű puska 50 m-es számában Berzsenyi Ralph dr. ezüstérmet szerzett úgy, hogy ötödmagával 296 kört ért el, és a szétlövésben a legjobbnak bizonyult. Ebben a számban az olimpiai bajnokságot a norvég Willy Rögeberg szerezte meg, aki a 30 lövésből a maximális 300 pontot érte el!

A további kategóriákra osztott művészeti versenyszámok a következők voltak: Irodalom, szobrászat, festészet, építészet, zene. Berlinben nem voltak nagy reményeink a művészeti versenyeken, Petri Lajos mégis elismerő oklevelet kapott Futó című szobráért.

A Deutschlandhalle 20.000 nézőt befogadó nézőterén még a döntő mérkőzések alatt is üresen maradt 1500-2000 hely. A stadionban zajló versenyek és bemutatók népszerűbbek voltak, az ökölvívásra csak a szakértő közönség volt kíváncsi, de ők is csak a hazai versenyzők színre lépésekor jöttek tűzbe. Szintén negatív tapasztalat volt a rossz bíráskodás, és sokan kifogásolták azt is, hogy szakmailag nem hozott újat az olimpia a boxban.
Az ökölvívó versenyeken a németek szerepeltek a legjobban. Kiemelkedett még az argentin és - meglepetésre - a francia csapat. Az amerikai és az angol társulat viszont nagy csalódást okozott.
A magyarokkal szemben nem támasztottak túlzott elvárásokat, a felkészülés döcögősre sikeredett, nem voltak jó edzőpartnerei versenyzőinknek, a vezetőség és a versenyzők közötti viszony sem volt ideális. Mégis szép sikert ért el a magyar csapat, hiszen Harangi Imre olimpiai bajnok lett, minden mérkőzését magabiztosan nyerte, és a "Tatár" becenévre hallgató öklözőnk még a német nézők szívébe is belopta magát.

A los angelesi versenyek után (8 ország 24 versenyzője) nagy előrelépés volt a sportágban. Nemcsak a versenyzők száma (17 ország 42 versenyzője), de a küzdelmek színvonala is emelkedett. Berlinben ráadásul népszerű is volt az öttusa, melyet akkoriban főleg katonatisztek űztek. A hazai favorit, Gotthard Handrick igazolta a felfokozott várakozásokat. A németek mellett az amerikaiak szerepeltek még nagyszerűen, az addig szinte egyeduralkodó svédek viszont jelentősen visszaestek, legjobb versenyzőjük 4. lett. A magyarok kissé balszerencsésen versenyeztek, Balás például bukott a lovaglás során, de ennek ellenére a sportág fellendüléséről cikkezett a sajtó, és nagy jövőt jósolt a magyar öttusának.
A három magyar induló közül Orbán Nándor az 5., Bartha Rezső a 8., Balás Lajos a 21. helyen végzett.

"Legszégyenletesebb szereplésünk" - kesergett az újságíró, sőt, még azt is felvetette, hogy ha ennyire eredménytelen idehaza az akkor még fiatal sportág, akár szüntessük is meg, mert a többi nemzetet úgysem érjük be a fejlődésben. A tapasztalatszerzés céljából kiküldött két magyar valóban gyenge teljesítményt nyújtott, a jobbik Kuti eredménye a pehelysúlyban 250 kg volt. Az amerikai Terlazzo 312,5 kg-mal nyert...

A tornaversenyeket egy szabadtéri színpadon bonyolították le, a porondot rézben ponyvával fedték be az eső ellen. A kör alakú nézőtérről nagyszerűen lehett (volna...) követni a versenyeket, de a rendezők ez első napon egyszerre hét, a másodikon öt ország képviselőit versenyeztették. Sok panasz volt a pontozóbírókra is: "A zsűri lelkén szárad, hogy a torna, mint versenysport megbukott!" - kesergett Pálfai János, a Nemzeti Sport szakírója. Szerinte vagy filmezni kellene a gyakorlatokat, vagy nyilvános pontozást kell bevezetni, semleges bírákkal.
A pontozók a magyar versenyzők gyakorlatait alulértékelték. A 3. helyre várt férfiak a 7. helyen végeztek, bár azt Pálfai is elismeri, hogy objektív pontozás esetén is csak ötödikek lettünk volna, az itthoni remények túlzóak voltak. A bronzérmet szerzett nők viszont remekeltek, Mészáros Gabi 14,5 pontja volt a csapatversenyek legjobb eredménye, csak a zsűri fosztott meg bennünket a legfényesebb medáltól.

A kitartó munka meghozza gyümölcsét - vonta le a végkövetkeztetést Balogh László dr. a sportlap hasábjain. A Los Angelesben a mezőnyt uraló japánok hegemóniája Berlinben megtört, pedig sokan azt várták, hogy minden úszószámot megnyernek majd. A tervszerű felkészülés, a jól megszervezett edzések hatására nagyszerű eredmények születtek, 2 női szám kivételével minden olimpiai rekord megdőlt, sőt, egy világcsúcs is született.
A magyarok elégedettek lehetnek - ezt már a német szaklap írta. Csík Ferenc nagyszerű, 100 méter gyorson elért első helyezésén kívül a 4 X 200 méteres férfi váltó (Lengyel Árpád, Abay-Nemes Oszkár, Gróf Ödön, Csík Ferenc) a világrekorder japánok és az amerikaiak mögött bronzérmet szerzett. A nagyon fiatal 4 X 100-as női váltó (Ács Ilonka, Bíró Magda, Harsányi Vera, Lenkey Magda) a negyedik helyen ért célba. A műugró számok a szakíró szerint kicsit kilógtak az úszás programjából, mondván, ott "inkább tornatudás kell". A női műugrás győztese, az amerikai Gestring 13 évével az olimpia legfiatalabb aranyérmese lett.

A vitorlásversenyeket a tengeren, a Kieli-öböl vizén rendeztek meg. Hazánk képviseletében Heinrich Tibor a Jolle osztályban Königsberg nevű hajójával a hetedik helyet szerezte meg.

A vívóversenyeket nagy érdeklődés kísérte: 31 nemzet indult a küzdelmeken, melyek az olimpia első napján kezdődtek, és az utolsó napon fejeződtek be. A különböző fegyvernemek eltérő színvonalat képviseltek, de összességében feljődést mutatott a sportág a korábbi olimpiákhoz képest, és ez nagy szó volt abban a korban, amikor a szabadtéri sportok domináltak.

A magyar válogatott megvédte Los Angelesben szerzett elsőségét. A csapat imponáló teljesítményt nyújtott a 16 nemzet részvételével rendezett tornán, pedig a három körös csoportmérkőzések során 8 nap alatt 7 találkozón kellett helytállni. A korábban erőszakos támadójátékából következően "durvának" nevezett pólósaink most inkább technikás megoldásokkal kerekedtek az ellenfelek fölé. Taktikánk lényegét Sárkány Miklós a "többet ésszel mint erővel" mondással festette le, és kiemelte, hogy a magyar válogatott ebben messze a többi társulat előtt jár.
A magyar válogatott eredményei: