Kedvezőtlen körülmények között, a nagy gazdasági világválság idején rendezték a los angelesi olimpiát. A versenyek és a rendezés színvonala mégis minden addigi szintet túlszárnyalt.
"A rekordok olimpiája" - mondták a kortársak, és ez nemcsak a versenyek során (főleg atlétikában és úszásban) elért eredményekre, de a létesíményekre, a szervezésre és az érdeklődésre is igaz volt.
Los Angelesben építettek először olimpiai falut, igaz, abban csak a férfiakat helyezték el, a hölgyversenyzők szállodákban laktak. Az új stadionban százezer néző kísérhette figyelemmel a küzdelmeket. A futószámok során kísérleti jelleggel bevezették a fotocellás készüléket.
A legnagyobb visszhangot az atlétikai versenyek váltották ki, ebben nagyban közrejátszott a kitűnő minőségű és rendkívül gyors salakpálya. Úszásban a férfiaknál a japánok, a nőknél a házigazda amerikaiak taroltak. A női tőrvívás győztese, az osztrák Preis egyetlen vereséget sem szenvedett el. (Berlinben még találkozunk vele.) Ökölvívásban, tornában nagyon nagy volt az USA fölénye, de a semlegesek szerint főleg az utóbbi sportágban gyakran "lejtett a hazai pálya".
A magyar színeket 47 versenyző képviselte, ezt is úgy sikerült elérni, hogy a vízilabdázók és az úszók saját maguk teremtették elő részvételük költségeit. Csalódást jelentett atlétáink szereplése, a 100 m-es gyorsúszásban pedig az esélyesnek számító Bárány István bírói tévedés miatt nem került döntőbe. Kellemes meglepetést okoztak szabadfogású birkózóink: Zombori Ödön és Kárpáti Károly ezüst-, Tunyogi József bronzérmet szerzett. A két ezüst Berlinben majd bearanyozódik...
Hat elsőségünk rekordnak számított, és ez az aranyérmet szerzett országok nemhivatalos rangsorában is a hatodik helyet jelentette, a pontversenyben pedig kilencedikek lettünk.