A magyar kardozók sok-sok olimpiai elsősége közül talán a los angelesi született meg a legkönnyebben. Az előcsatározások során előbb a dánokat (15-1) majd Mexikót (14-2) "léptük le". A döntő első mérkőzésén a házigazdák ellen vívott válogatottunk, 3000 néző biztatása sem tette kétségessé, hogy ki a jobb: 13-3. Az olaszok is biztosan nyertek a lengyelek ellen 9-1-re.
Az olasz-magyar zsűrielnökének személyén nagy vita volt, a kiválasztott francia Piot viszont nem jelent meg. Nagy huzavona után az amerikai Buskirk vezette le a találkozót. Az első, igen szoros asszót az olaszok nyerték, aztán sikerült fordítanunk. 2-2-re még kiegyenlítettek Gaudiniék, de aztán beindult a magyar henger, a fiúk sorra aratták magabiztos győzelmeiket, az olaszok teljesen elvesztették a fejüket, és 9-2 után, amikor már biztossá vált diadalunk, a hátralévő asszókat feladták (14-2).
A magyar-lengyel mérkőzés még javában folyt, amikor a Nemzeti Sport már azt írta, hogy "nyugodtan mondhatjuk, hogy a kardvívó csapatbajnokságot megnyertük". Így is lett, 15-1-re felülmúltuk a lengyeleket is. Ezután következett a "rádaás", Piller György egyéni győzelme.