A selejtezők során Kabos Endre a Sporthírlap tudósítása szerint remekül vívott: mind a 8 mérkőzését megnyerte, mindössze 9 tust kapott, öt ellenfelét győzte le 5-0-ra. Az elődöntőben is legyőzhetetlennek bizonyult, ott 4 diadalt aratott. A döntőbe rajta kívül még két magyar (Gerevich és Rajcsányi) került be. Szintén hárman képviselték az olasz színeket: Marzi, Pinton és Gaudini. A belga Neuckert, az osztrák Losert és a lengyel Sobik tették teljessé a mezőnyt.
A 20 perces késéssel elkezdődött döntő első asszóját két magyar, Gerevich és Kabos vívta. Nagy csatában Kabos győzött 5-4-re. Kabos később Rajcsányi ellen is nyert (5-3), miközben az olaszok Marzi malmára igyekeztek hajtani a vizet: mindkét honfitársa 5-1-re maradt alul vele szemben. (Nem volt ritka, hogy a vívóversenyeken az azonos nemzetbeliek így segítették egymást.)
A két veretlen versenyző találkozója nem mindig zajlott sportszerű keretek között, egyszer majdnem össze is verekedtek. A zsűri többször tévesen ítélt, és inkább Marzi javára tévedtek. A végén az olasz 5-2-re nyert, de Kabos nem veszítette el a fejét, sőt, mintha megnyugodott volna, egyre magabiztosabban aratta győzelmeit. Gerevich viszont nagy csatában felülmúlta Marzit (5-4), aki elkedvetlenedett, és később Sobik is legyőzte (5-1). Kabos utolsó asszója során Neuckert ellen vívott, és 5-1-re nyert. Ekkor Kabos "örömében ledobja a kardját, odaszalad ellenfeléhez. Megöleli, felemeli, megforgatja a levegőben háromszor is egymásután, aztán leteszi, szorongatja a kezét." (Nemzeti Sport, 1936 augusztus 16.) Az utolsó asszóban aztán Gerevich kiharcolta a 3. helyet, így a magyarok boldogsága határtalan volt, a legnagyobb ünneplésben természetesen Kabos Endre részesült.