|
|
|
Passuth
László Budapesten született, de kora ifjúsága
éveit Kolozsvárott töltötte, a nyugtalan vérkeringésû,
lázas életritmusú és mégis sûrû
történelmi levegõjû század eleji városban,
ahol a múlt megismerésének és megértésének
igénye magától értetõdõen ébredt
fel a mûvészet és a filozófia iránt érdeklõdõ
fiatalemberben. Késõbb, a külföldi urazások
és tartózkodások idején ez az igény
csak fokozódott, szenvedéllyé csõsödött,
és a sokrétû ismeretanyag epikus megfogalmazásának
szándékával párosult.
Passuth László 1920-ban Kolozsvárról Budapestre költözött. 1920-tól 1950-ig banktisztviselõként dolgozott, azután pedig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói pályáját történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal kezdte a 20-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. Regényeinek sorát a két világháború közötti zaklatott kort idézõ Eurázia nyitotta meg. Elsõ nagysikerû mûve az Esõisten siratja Mexikót, melyet hatalmas arányú regényciklusok követtek. Cortéz mexikói hódításainak történetén kívül legfontosabb és legnépszerûbb történelmi regényei: Nápolyi Johanna, A Bíborbanszületett, Fekete bársonyban, Négy szél Erdélyben, Lagúnák, Sárkányfog, A harmadik udvarmester, Aranyködben fáznak az istenek.
(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.