Pozsony, 1877. július 27. - New York, 1960. február 9.
1894-1897: a budapesti Zeneakadémián Thomán
István (zeneszerzés) és Koessler János (zongora) tanítványa
1899- : koncertkörutak (Berlin, USA, Skandinávia, Oroszország,
Olaszország, Franciaország)
1905-1915: a Zeneművészeti Főiskola zongoratanára Berlinben
1916- : a Zeneakadémia zongoratanára
Budapesten
1919- : a Zeneművészeti Főiskola igazgatója
1920- : a budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya (turnék
Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Angliában, USA-ban)
1922: az Operaház bemutatta A vajda
tornya c. operáját
1923: ő vezényelt a főváros fennállásának 50. évfordulóján rendezett
hangversenyen (az általa komponált Ünnepi nyitányt, Kodály:
Psalmus Hungaricus-át, Bartók:
Táncszvitjét)
1925: a New York State Symphony Orchestra vezető karmestere
1928-1943: professzor a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán
1930: a szegedi Fogadalmi Templom felavatására írta Szegedi mise c.
müvét
1934- : főigazgató a Zeneművészeti Főiskolán
1936. november 9. A Cantata Profana (Bartók) magyarországi
ősbemutatóját vezényelte a Budapesti Filharmóniai Társaság élén
1937. 60. születésnapját megünnepelte a hazai
zenei élet
1944 novemberében: emigrált (Ausztria, Argentina, USA), kései éveiben is
turnézott mint zongoraművész és mesterkurzust vezetett
Mint zeneszerző a századforduló késő romantikus zenei stílusán nőtt fel, s ezt élete végéig megőrizte. Utazásai és külföldi elfoglaltságai miatt nem vett részt abban a munkában, amelynek eredményeként megszületett a népzenén alapuló új magyar zenei stílus. A posztromantikus tradícióból táplálkozó, klasszicizáló törekvések rangos mestere, korai kamaraműveinek kiemelkedő zenei értékei elvitathatatlanok.
* Képek
