A két világháború közötti periódus egyik legjelentősebb
művészeti
egyesülete, 1920 kora tavaszán alakult. Az alapítók mind közeli kapcsolatban
álltak Szinyeivel. Programjuk Szinyei emlékének ápolása, valamint a művészet
pártolása olyan szinten, hogy a fiatal tehetségek ne kallódjanak el, segítsék
érvényesülésüket. E tekintetben névadójuk derékba tört festőpályája mint
elkerülendő példa lebegett a szemük előtt. Lényegében a posztbányai
festészet, a Gresham-kör művészeinek
szószólói.
A társaság nagy népszerűségre
tett szert, tagjainak száma és társadalmi bázisa egyaránt növekedett. 1923-ra
fővárosi egyesületből országossá nőtte ki magát. Ezzel
párhuzamosan alapítványok és adományok segítségével jelentős vagyonra
tett szert. A társaság művészetpolitikájának érvényesítésére legjobb eszköznek
a díjazási rendszer bizonyult. A díj erkölcsi értékét, megbecsülését
jelentette, hogy művészek adták művészeknek. A társaság afféle elit
szervezetté vált, tagságát a korábbi évben díjazott művészekből gyarapította.
Az irányítás stabilitását biztosította, hogy az elnökség 20 év alatt nem
változott. Az elnök Csók István, a társelnökök
Lyka Károly és Petrovics Elek,
a főtitkár Jeszenszky Sándor, majd Sidló Ferenc, a titkár Pátzay Pál volt.
1925-ben megalakították támogató egyesületüket, a Szinyei Merse Pál Társaság
Barátainak Körét. Erre a tehetős társadalmi bázisra támaszkodva vált
lehetővé, hogy ugyanebben az évben megindították a Magyar Művészet című
folyóiratot.
A társaságot az állam is támogatta. A kultuszminisztérium
felkérésére kiállításokat szerveztek külföldön a magyar művészet
megismertetése érekében. Ebben a korszakban a művészeti élet félhivatalos
irányítójává váltak, Réti István és Lyka Károly személyén keresztül a
főiskolai ifjúság eszmei irányítását is gyakorolták.
A Szinyei Merse
Pál
Társaság 1945 után is működött, az 1940-es évek végén szüntették meg a többi
társasággal együtt.