Festő és grafikus, a magyar avangerde leghivatottabb képviselője. Gyermekkorában kezdett festeni; először a budapesti Mintarajziskolában, majd a párizsi Julian akadémián tanult. Hazatérése után a Nyolcak művészcsoportjának tagja lett. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején közéleti szerepet vállalt és megfestette az időszak dekoratív és monumentális plakátját ("Fegyverbe! Fegyverbe!"). A bukás után meghurcolták, Berlinbe emigrált, megtört, válságba került, egy időre a festést is abbahagyta. Amikor újra kezébe vette az ecsetet - a harmincas évek közepén -, már új stílust követett: a nagybányai iskola örökét újraébresztő posztbányai csoport képviselőjévé vált. Tűnődő, lírai életérzését finom, választékos színekkel fejezte ki. E lehiggadt stílusnak voltak jellemző termékei meditatív, borongós hangú önportréi is. E késői korszakában remek grafikai munkái születtek.