|
|
|
Az 1936.
október 12-én kinevezett Darányi Kálmán
miniszterelnöksége alatt Magyarország a korábban
kidolgozott külpolitikai úton haladt tovább.
A Darányi-kormány
elsõ évében a magyar diplomácia továbbra
is élénk kapcsolatot tartott fenn Béccsel és Rómával
(Bécsi értekezlet, Ciano budapesti látogatása,
Horthy, Darányi és Kánya római útja, Schuschnigg
kancellár majd Miklas osztrák köztársasági
elnök magyarországi látogatásai) és kezdetben
visszafogta az elõzõleg megindult erõteljes német
orientációt. Igyekeztek a jó kapcsolatot fenntartani
Angliával és Németországgal, valamint tárgyalásokat
folytattak a kisantant országaival is. Azonban a két nyugati
nagyhatalom békéltetõ politikája és a kistantant
felé való lehetséges közeledés nem a revíziós
célok elérésének irányába mutattak
(Kánya Kálmán elutasítja Csehszlovákia
és Románia megnemtámadási szerzõdésajánlatát),
s ezért - a közvetlen külpolitikai tervek közötti
különbségek ellenére - Magyarországnak - még
a korlátozott revízióhoz is - Németországot
kellett tekintenie potenciális támogatójának.
1937 novemberében
Darányi miniszterelnök Kánya Kálmán kíséretében
Berlinbe utazott. A német fél tájékozódni
akart afelõl, hogy Magyarország mennyire kötelezte el magát
az osztrák függetlenség mellett, s azt ajánlották
a küldöttségnek, hogy mûködjön együtt
Jugoszláviával. Azt is közölték, hogy Csehszlovákia
feldarabolása elkerülhetetlen. A magyar politikusok számára
világossá vált, hogy Németország tántoríthatatlan
külpolitikai és katonai terveit illetõen, s hogy számolni
kell az Anschluss közeli végrehajtásával. Ez utóbbit
elfogadták, de a Csehszlovákiával kapcsolatban kijelentették,
hogy Magyarország nem fegyveres formában akarja revíziós
törekvéseit megvalósítani.
Jóllehet
a római egyezmény államai 1938 elején még
Budapesten tanácskoztak, a márciusi 12-13-i Anschluss után
március 15-én Darányiék elsõként
gratuláltak Németországnak. Az Ausztria bekebelezését
üdvözlõ magatartás már az eddigi külpolitikai
irányvonalról való letérést mutatja, s
a kormány Gyõrben meghirdetett fegyverkezési programja
ugyancsak azt jelzi, hogy a békés revízió gondolata
kezdett háttérbe szorulni. Rõder Vilmos honvédelmi
miniszter elõzõ évi berlini és római, valamint
Blomberg német birodalmi hadügyminiszter budapesti útja
valószínûleg hozzájárult az új program
elõkészítéséhez.
A magyar
konzervatív körök azonban még nem voltak teljesen
felkészülve a revízió radikális megoldására:
jóllehet tevõlegesen Magyarország még nem kötelezte
el magát teljesen a német külpolitika mellett, az új
irányvétel és a belsõ jobbratolódás
okozta félelem miatt Darányinak mennie kellett.
Magyarország külpolitikája a 30-as években
(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.