Magyarországon 1931-ben jelentkeztek

a pénzügyi problémák

Az előző években a régió több országa jelentős rövid és hosszú lejáratú adósságállományt a főként amerikai és angol hitelezők - nem érezve megfelelő biztonságban, nagy ütemben kezdték visszavonni kölcsöneiket - amely súlyos fizetési problémákat idézett elő.

1931 tavaszán a német-osztrák vámunió bejelentett terve és a bécsi óriásbank, a Creditanstalt május közepén nyilvánosságra hozott összeomlása tovább gyorsították a felmondásokat.

A Creditanstalt bukása után Magyarországon is nagyarányúvá váltak a külföldi hitelfelmondások. Nőtt a hazai devizafelvásárlás, amelyek jelentősen csökkentették a jegybank valuta- és érckészletét: az év elején 206 millió Pengővel, május végén már csak 148 millió pengővel rendelkezett az MNB, jóllehet több külföldi hitelt is felvett az év első hónapjaiban (összesen 170 millió Pengő értékben).

A magyar pénzintézetek minden jelentkező igényt kielégítettek, de így is fennállt a rön -(vagyis a pánikszerű betétkivonás)- veszélye, mint az Bukarestben, Szófiában, Athénban, Németországban bekövetkezett. Ezért a kormány július 14-15-16-át bankszünnappá nyilvánította. A tőzsde is bezárt és csak 1932 áprilisában indult meg egyes állampapírok, majd az év végén néhány részvény adásvétele, a pénzitézeti részvények azonaban még akkor is csak a tőzsdei magánforgalomban szerepeltek. A bankzárlatot nem lehetett sokáig fenntartani, hisz a kifizetések mellett az adókat sem szedték be, a béreket sem tudták folyósítani. Július 17-én a megnyílt pénztáraknál a betéteknek csak az 5 %-át lehetett felvenni (meghatározott kivételekkel). Ezek a maximálások augusztus 27-ig voltak érvényben, ezután a háromnapos felmondási idő maradt az egyetlen  megkötés, majd október 1-től ez is megszűnt a betétekkel kapcsolatban.