Ezen túlmenõen - természetesen - az 1938. május 25-29. között lezajlott istentiszteletek, ünnepségek, kongresszusi ülések és körmenetek a magyar katolikus egyház erejét és a világegyházzal való egységét kívánták bizonyítani. Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a pápa legátusa (aki korábban, 1933-ban megkötötte Hitlerrel a sikertelennek bizonyult birodalmi konkordátumot, s aki késõbb XII. Pius néven lett pápa) és a résztvevõk többsége - kimondva, kimondatlanul - úgy vélte: a budapesti ünnepségek a lelki élet elmélyítése mellett politikailag a német nácizmus ellen irányulnak. Mindez annyira jól érzékelhetõ volt, hogy Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét. A "másik" oldalra is volt azonban üzenete, a másik fõ ellenség, "pogány" bolsevizmus felé.

Az önmagában is hatalmas ívû nemzetközi eseményt összekapcsolták egy nagy hazai ünnepségsorozattal, amely a 30-as években erõteljesen megnyilvánuló Szent István-kultusz betetõzéseként a szentté avatott király 900. évfordulóját volt hivatott megünnepelni.

Mindez nem kevés tudatossággal együttesen kívánta reprezentálni, hogy Magyarország ismét be tudja tölteni évszázados "kereszténység védõbástyája" szerepkörét, amely megint csak "két pogány között" maradt rá.

Az ünnepségek (ahogy az akkori sajtó írta, a "kettõs szent év" rendezvényei) egyúttal kifelé és befelé egyaránt demonstrálták - mint tudjuk az utolsó békeévben -, hogy Magyarország még mindig a "béke szigete Közép-Európában".

Az események erõteljes hazai is külföldi propagandájáról külön bizttságok gondoskodtak, az Eucharisztikus Kongresszusnak pl. külön ügyészségi engedéllyel többnyelvû emlékalbuma jelent meg alig pár héttel az események lezárultával.

A kongresszus fõvédnöke, a református Horthy természetszerûleg nem lehetett, így a római katolikus kormányzóné kapta ezt a feladatot. A kortárs megfigyelõk szerint a politikusok közül inkább Imrédy miniszterelnök szereplése dominált, akinek egyébként a Kongresszus elõtti hetekben történõ kinevezésében nem kevessé játszott szerepet közismerten elkötelezett katolikussága. A Szent István-év legfõbb védnöke azonban már Horthy volt, aki tudatosan igyekezett is felvállalni ezt az örökséget.

A két esemény, de elsõsorban a kongresszus elképesztõ színpompával és nagyszabásúan került megrendezésre. A küldöttek és vendégek 33 országból érkeztek, mintegy 50 ezren, a hazai résztvevõk száma néhol elérte a félmilliót is. Több tízezres körmenetek, különleges éjszakai szentségimádások, majd félmilliós szentmisék, pazar budapesti díszkivilágítás, hatalmas és díszes vendégsereg tette emlékezetessé hívõknek és nem hívõknek egyaránt az eseményeket.