MEGTALÁLT VERSEK

SOVÁNY VIZEKBÕL

Sovány vizekbõl bokrok arcát

nem issza már az ég;

kék hûvösségre zöld viharzást

most váltott át a rét.

Az ágközök üres szemében

feketeség mered,

s a füvek a kenyér-sötéten

próbálják élüket.

Szép arcod emlékként sugárzik,

hiába vagy velem -

csak az lehetsz már, aki voltál,

élõnek jeltelen.

Mint zöld beszédét elfeledve

a lomb ring hangtalan,

s már nem mondhat többet magáról,

csak azt, hogy árnya van.

MOST

huszonnyolc éves vagyok, és nem tudok

szeretni senkit. Szeretném, ha volna Isten,

és megbüntetne. A kezemre verne vagy

a sarokba térdepeltetne, leíratná százszor

velem: Szeresd, akik téged szeretnek, hogy ne vedd el

jogtalanul az õ szeretetüket! De nincsen Isten,

csak a Sátán van. Õt látom. Kedvesem mosolyában is

szarvának görbülését; patája az éjszaka, a patkója a hold.

A várost, ahol születtem, mint lazán felvarrt gombot,

leszakítja a földrõl. Szeretnék kisgyerek lenni,

aki csak a kutyáktól fél és

az idegenektõl. Most attól félek,

hogy megszeretnek. A Sátán meggyûlölt engem; én

nem merem õt gyûlölni sem. Mit tegyek, hogy magamra hagyjon?

Mit akar tõlem? Este a bokrok gonosz vénasszonyok; körém

kuporodnak, motyognak, talán a nevemet mondják

visszafelé, hogy megrontsanak. Ujjaikat, száraz, bütykös

ágakat, összekulcsolják - érzem, hogy meg akarnak

fojtani. És

akkor valaki átölel, megcsókol, el akar

vezetni innen. De akárha csiga mászta volna meg a számat,

irtózom, és bár látom szárnyait, amint megcsap a tollak

avas zsírszaga, elundorodom, holott az Angyal

jött el értem. S az öregasszonyok

összevihognak, elõttem ürítenek:

varjú lesz minden ürülékcsomó.

Nyitnám a szám, s egyszerre kívülrõl látom magam:

fogaim sírkövek, a nyelvem kushadó eb, dögszagú.

És megvirrad; Krisztus keze a hajnal, vérzik.

Emelj föl engem! - mire kimondom, nem látom õt, megindulok,

a fény ürességében megyek - nincsen Isten,

nincs bennem szeretet senki iránt;

csak a Sátán van, aki gyûlöl engem,

de nincsen terve vélem - hagy szorongani, hagy élni,

zabálni, szeretkezni, pénzt keresni,

hazudni - rám hagy mindent, mintha haladékot adna:

mire?

A MEGSZÜLETÕNEK

Te, aki még meg sem születtél,

kinek csontja liszt és cukor még,

húsod hogy épüljön, a borjat

a tagló alá most vezették,

combod még hálóban ficánkol,

saláta levelén tenyérkéd

ráncai is most tervezõdnek,

ezüst hajad még holdsugárból,

de koponyádnak glóbuszán az

erek már délköröket szõnek;

Te, aki vagy, de nem vagy mégsem,

hallgass meg engem, akinek már

tenyérráncai levelek

erezetébe visszafutnak,

halforma lábnyomaim is

zavaros pocsolyákba bújnak,

körmeimet várja a föld:

éjében holdakként ragyognak;

hallgass meg engem Te, kinek

adatik megszületni holnap.

Itt állok én, s szívem köré

a vérerek úgy tekerednek,

mint kígyó a tiltott gyümölcsre;

miféle istenátka vert meg,

hogy irtózik tõlem a föld;

magamat kikkel fölfalatnám,

szívükbõl-szájukból kivetnek?

Magamból bujdosnék - hová?

Idegeim, mint elszakadt

vezetékek, egymásra hullnak;

fölszikrázom, de nem zuhog

a szomjas földekre a zápor

a mennybolt száraz homlokáról,

csak összezúzott madarak, csak

megõrölt álmaim dere.

Itt állok én, Te eljövendõ -

de hát mit adhatok neked?

gyermekkorom: vattacukorral

beragacsolt ünnepeket?

hogy édeskés lett, mire számhoz

ért a szó: szabadság, jövõ;

adjam a díszletek aszályát,

az indulókat recsegõ

májusi utcát, céllövöldék

durrogását, vagy ami most

sokasodik, magunkban is,

a táblákat, hogy Eladó,

Magánterület, Belépni tilos?

Te, aki még meg sem születtél,

kinek csontja liszt és cukor még,

húsod hogy épüljön, a borjat

a tagló alá most vezették,

combod még hálóban ficánkol,

saláta levelén tenyérkéd

ráncai is most tervezõdnek,

ezüst hajad még holdsugárból,

de koponyádnak glóbuszán az

erek már délköröket szõnek -

amiért megszületned, élned

érdemes, bennünk nem leled meg;

hogy újra mondd az anyanyelv

minden szavát, meg kell születned,

hogy a világot elnevezzed:

a szépet szépnek, a szerelmet

szerelemnek, az igazságot

igazságnak, és magadat,

akiben élõbb lesz az élet:

minden jövendõ kezdetének.