Halottak éje
Sírbolt a menny a mécse csillag
s a hold-krizantém bágyatag
szagától reszketnek a holtak
orrcimpái a föld alatt
hol fekszenek gyökérbe fonva
de most a deszkák szétesõ
tömlöcét elhagyják s birokra
kélnek veled múló idõ
bor és kalács az asztalon
és gyertya ég s õk visszaülnek
kihûlt helyükre és vakon
merednek ránk míg tart az ünnep
hallgatjuk csontujj verdesi
esõ a párás ablakot
s gyûlölködõn egymást lesi
egy éjen át élõ és halott
![]() |
![]() |