Átutazóként
Mint aki egy kihûlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
s a pirkadattól átvérzõ üveg-
tetõ alatt a piszkos és rideg
csarnok zugában feltápászkodik
körülnéz és nem érti miért van itt
mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma
milyen nagyváros pályaudvarára
került s ez a körötte lüktetõ
tömeg mily bugyrokból buggyant elõ
miért lökdösõdik és hová siet
honnan fröccsennek szét a részegek
bicskás vagányok bekecses kofák
ingázók szabadságos katonák
rikkancsok pályamunkások kopott
disznóbõrtáskás hivatalnokok
törülközõket áruló polyák
batyus cigányok ténfergõ diák
papírzacskót durrogtató bolond
pufajkás fáradt géppisztolyosok
borostás vén csavargó lányanya
soványka mellén síró kisbaba
rendõrök szajhák prédikátorok
mily óriási ágyék vagy torok
okádja õket s miért futnak vakon
ha parancsot recseg a megafon
mért rajzanak milyen vonatra várnak
miért vajúdnak és agonizálnak
semmit sem ért csak nézi félszegen
ahogy a szennyes messzi üvegen
a hajnal romlott vére átszivárog
s nem jut eszébe küldetés vagy átok
sodorta erre s honnan jött hova
merült miféle múltba otthona
mint aki egy kihûlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
átutazóként úgy születtem én
s hideg a csarnok és a pad kemény
s ma sem tudom hogy honnan és miért
ûztek ki mily halálos bûnökért
vezeklek míg lesújt vagy megbocsát
az Isten és utazhatom tovább
![]() |
![]() |