Lázálmaimban forgolódva
Te állsz elébem újra s újra -
Niké szamothrakéi szobra,
Széttárt kezed elõre nyújtva.
Az éji csendet felriasztva,
Hogy fejem is megszédül tõle,
Szárnyas, vak, visszatarthatatlan
Akaratoddal törsz elõre.
Eszelõs-fénylõ szemeidben
Nevet valami, lánggal égve,
S bennünket árnyaink követnek
Vágtatva, ám utol nem érve.
Váratlan csendül fel s bátran
Nõi hang a telefonban...
Mily édes harmóniákra
Lelsz e test nélküli hangban!
Nem mindig kerülsz el engem,
Boldogság, s meglátogatva,
A telefonban is szebben
Zengesz, mint szeráfok lantja.
Békét sugárzó kedvesemrõl,
Ki rabul ejtve megigézett,
A legszebbrõl, legékesebbrõl
Cseveg ma vélem a természet.
Hõségben haldokló ligetbõl,
Szünetlenül, pitymallat óta,
A legékesebbrõl, legfényesebbrõl
Cirreg a mámoros kabóca.
Ha látom, part felé ezüstlõn
Tengeri tajték fut remegve, -
A legfényesebbrõl, legédesebbrõl
Emlékeim dalolnak egyre.
Vitorlát bont az éj, a mennybõl
Suhan le csöndesen-sötéten, -
A legédesebbrõl, legkedvesebbrõl
Álmodom én a déli éjben.
Csak a kígyó vedli le a bõrét,
Mely növõ lelkétõl szétszakad.
Kígyóként, ó, jaj, hiába nõnénk,
Lelket váltunk, ám a test marad.
Életem, mint felkantározott mént,
Most vezesd elõ, Emlékezet,
És azokról szólj nekem, akik rég,
Énelõttem lakták testemet.
A legelsõ: vézna és csúnyácska,
Nem szerette, tán csak a homályt,
Ligetet, avart, s az õ szavára
Megigézve az esõ elállt.
Nem is lelt e gyermek más barátot,
Csak egy fát s egy rõtbundás ebet.
Hogy én voltam õ is, a világot
Meg se gyõzhetnéd, Emlékezet.
És a második... A déli szélbe
Szeretett, amelyben lant zenélt,
Mondogatta - kedvese az élet,
S a világra, mint szõnyegre lép.
Cárrá lenni, istenné - merész célt
Tûzött ostobán maga elé,
Kifüggesztve a poéta-cégért
Csöndes hazám ajtaja fölé.
Mást szeretek: a hajóst, lövészt, ki
A szabadság választottja lett,
Hullámzó vizek daloltak néki,
S irigyelték õt a fellegek.
Magas volt a sátra, és temérdek
Öszvére kitartón bandukolt,
A fehér-nem-látta tájak édes
Levegõjét itta, mint a bort.
Emlékezet, gyöngülsz évrõl évre,
Õ volt még vagy más valaki már,
Ki e víg szabadságot cserélte
A szent harcra, melyre várva várt?
Éhség, szomjuság, álmatlan éjek,
Erõltetett menetek sora,
De csak Szent György érintette kétszer
Mellkasát - ólomgolyó soha.
Én, ki makacs-komoran emeltem
Éjhomályban új bazilikát,
Az Atya dicsét megirigyeltem,
Mennyben és a földön egyaránt.
Tûz emészti szívem, égi lángban
Perzselõdöm ama szent napig,
Míg magasba nem törnek hazámban
Az új Jeruzsálem falai.
S akkor a világra furcsa szél ront -
És rettentõ fényt áraszt az ég,
A Tejút virágzik ki vakítón
Vágtató planéták kertjeként.
Ismeretlen vándor jõ, az arcán
Fátyol; ám megértem, mit jelent
A nyomában lépked az oroszlán
És a sas, amely fölötte leng.
Felkiáltok... de van-e segítség
Lelkem a haláltól óvni meg?
Csak a kígyó vedli le a bõrét,
Lelket váltunk, testet nem lehet.
Amidõn szemét az új világra
Fordította Isten, még a Nap
Megtorpant az ige hallatára,
Ige döntött porba falakat.
S még a sasnak sem lendült a szárnya,
Holdhoz bújtak rémült csillagok,
Amikor, mint rózsaszínû láng, a
Mennyen át az ige robogott.
Ám a földi életet a számok
Szolgálták, mint az igavonók,
Mert a bölcs számokban megtalálod
Mind a jelentésárnyalatot.
Az õsz pátriarka hámba fogta
Barmokként a rosszat és a jót,
Pálcájával mégis a homokba
Számjegyeket róva hallgatott.
De mi elfeledtük, fény sugára
Az igére hull, más semmire,
S János Szent Evangéliumában
Íratik, hogy Isten az ige.
Mi határt kerítettünk köréje,
Mit a szûkös természet kimért,
S mint elhagyott kaptárban a méhek,
Bûzölögnek a halott igék.
1
A városban leszáll az esti csend,
S tompább a zaj, elnémul szinte minden.
De, lélek, hallgatásod mit jelent?
Kegyelmezz márvány lelkeinknek, Isten!
S így válaszolt a lelkem énnekem,
Akárha lágyan zengõ, messzi hárfa:
„Miért kellett kinyitnom a szemem
A létre, gyûlölt embertestbe zárva?
Én, esztelen, elhagytam otthonom,
Megunt helyett egy más pompára vágyva.
S a földgömb vasgolyó lett lábamon,
Mit láncon hurcol a fegyenc magával.
Hogy meggyûlöltem a szerelmet is -
A kórt, melynek ti már ellen sem álltok,
Mely újra s újra köddel elfedi
A gyönyörû, harmónikus világot.
S mégis, mi még a múlttal rokonít,
Mely dísze volt planéták kórusának,
A bánat az, mely pajzsként óv, borít,
A megvetõ, didergetõ: a bánat.”
2
Az alkony aranya rezesedett,
És felhõk lepték zöldes rozsdaként meg,
S a testnek szóltam: „Mondj feleletet
Mindarra, mit kihirdetett a lélek.”
S így válaszolt a testem énnekem,
Egyszerû test, de forrongó a vére:
„Én nem tudom, a lét mit is jelent,
De jól tudom, a szerelem mivégre.
Szeretek úszni sós hullámokon,
S hallgatni héjavijjogást az égen,
És szeretek be még nem tört lovon,
Kömény szagában szállni át a réten.
És szeretem a nõt... Ha lesütött
Szemét csókolgatom vad szenvedéllyel,
Mámor fog el, mint viharok között,
Vagy szomjam oltva források vizével.
De mindenért, mit elvettem s veszek,
Bú volt, öröm vagy éjek lázas álma,
Férfihoz illõn mindenért fizet
Zsigereimnek végsõ pusztulása.”
3
Midõn magasból isteni ige
Hangzék a Nagy Medvének fénye által,
Kérdezve: „Kérdezõ, ki tett ide?” -
A lélek és a test elébem álltak.
Rájuk emeltem nyájas szememet,
S elmondtam a pimaszoknak beszédem:
„Áruljátok el, érti-é az eb,
Miért vonít, ha hold ragyog az égen?
Talán ti faggathattok engemet,
Engem, kinek egy pillanat a lét is,
Amely az elsõ naptól elvezet
A végítélet lángoló tüzéig?
Engem, ki állok, mint az Igdrazil,
Lomb-fõmmel hétszer-hét egekbe nõve,
S kinek szemében porszem égi pír,
A földi rét s Elízium mezõje?
Én az vagyok, ki szendereg, s nevén
Töpreng a mély, mivel kimondhatatlan,
S ti - ti csak gyönge, álomszülte fény,
Kószálva a derengõ öntudatban!”
Ha végre már befejezem
Cache-cache játékom* a halállal,
Akkor a Teremtõ tegyen
Meg perzsa miniatúrának.
S leszek türkizfényü menny
S mandulavágású szemével
Herceg, ki nézi: hinta leng
Kecses leányokkal le és fel.
Bevérezett lándzsáju sah,
Ki meredek ösvényen vágtat,
Cinóber-hegyorom alatt,
Menekülõ zergék nyomába,
S álomban, ébren még sosem
Látott, lágy szirmú tubarózsa,
S zöld fû közt, édes estelen,
Venyige, már földig hajolva.
S hátoldalon, amely miképp
Tibet felhõi, hónál tisztább,
Mutatnám büszkén kézjegyét
A nagy festõnek, aki szignált.
Egy finom illatú öreg -
Kereskedõ? udvari ember? -
Meglátva engem, megszeret
Makacs, emésztõ szerelemmel,
Egyformán pergõ napjait,
Mint úti csillaga, vezérlem.
Bort, ágyast és barátait
Sorban helyettesíti vélem.
S akkor váltom valóra csak,
S nem mámorban, nem gyötrelemben,
Õsrégi vágyam-álmomat -
Hogy mindenütt imádnak engem.
*cache-cache = bújócska (francia)
Jók a belénk szerelmes óborok,
Jó a kenyér, mely értünk száll a tûzbe,
S az asszony, aki kínul adatott,
S hogy kínunkat gyönyörrel messze ûzze.
De mit tegyünk a jéggé dermedett
Egek fölött rózsálló pirkadattal,
Amelyben túlvilági csend lebeg,
Mit tehetünk e halhatatlan dallal?
Nem falhatod fel, nem ölelheted,
Elszáll a pillanat megfoghatatlan,
S te újra csak a kezed tördeled,
Nem éred el, csak nézed, míg kilobban.
Mint kisfiú, ki fürdõ lányokat
Lesett ki, és - játékait feledve -
Váratlanul rejtelmes vágyakat
Érez, a szerelemrõl mit se sejtve;
Mint egykoron a zsurló-rengeteg
Ölén, gyámoltalanságát belátva,
Bõgött a síkos teremtmény, kinek
Vállán sarjadni készült már a szárnya;
Vajúdó testünk, lelkünk úgy sikolt,
Természet s mûvészet szikéje vágja, -
Uram, meddig kell várni még, mikor
Jön hatodik érzékszervünk világra?
Bandukolva ismeretlen utcán,
Varjúkárogást hallottam én,
S lanthúr pengett, mennydörgés csapott rám,
Villamos rohant-röpült felém.
Hágcsójára hogy pattantam én fel,
Oly titok, mit föl se foghatok,
Tüzes ösvényt hasított a légben,
Fényes délben is nyomot hagyott.
Tán eltévedt, száguldván sötétlõn,
Szakadékba csalta az idõ...
Állítsa meg a szerelvényt rögtön,
Állítsa meg, kocsivezetõ!
Késõ. Már a fal mögé kerültünk,
Átvágtuk a pálmaligetet,
Három hídon végigdübörögtünk,
Néva, Szajna és Nílus felett.
És elvillant mellettünk az ablak,
Hol fürkészõ tekintettel áll
Egy vén koldus - éppen az, ki meghalt
Bejrútban egy esztendeje már.
Hol vagyok? A szívem dübbenése
Kopog izgatott feleletet:
Pályaudvaron, ahol a Lélek
Indiájába válthatsz jegyet.
Cégtábla... betûi vérben ázva
Hirdetik: „Zöldséges”, - ám e cég
Árusítja káposzták gyanánt a
Halottak lenyisszantott fejét.
Vörös ingben, tõgy formáju arccal,
Nékem is bakó vevé fejem,
Ott hevert a többi közt, lerakva,
Vériszamós ládafeneken.
Három ablak, deszkakerités jön,
Kerti pázsit, szürke, mint a kõ...
Állítsa meg a szerelvényt rögtön,
Állítsa meg, kocsivezetõ!
Masenyka, e házban énekelve
Szövögettél szõnyeget nekem...
Hol van most a hangja és a teste,
Tán a síri éj ölén pihen?
Ó, hogy sóhajtoztál lányszobádban,
S én parókásan, púderesen
Indultam a Cárnõ udvarába,
És többé nem láttalak sosem.
Most értettem meg: a szabadság csak
Másvilági fény, s onnan szökött,
Ahol emberek meg árnyak állnak
A planéta-állatkert elõtt.
S szél fuvall, oly ismerõsen-édes,
S száguld már a híd mögül felém
A lovas cár, vaskesztyûs kezével,
És az égbe rúgó büszke mén.
Mint a pravoszláv hit hû erõdje
Magasodik az Izsák eléd,
Gyászszertartást magamért s elõtte
Masenykáért mondatok misét.
S mégis oly nehéz most lélegezni,
Fáj a szív, az élet mostoha...
Masenyka, hogy így lehet szeretni
S búslakodni, nem hittem soha.