Szovjet tábornok. 1929-ben fejezte be tanulmányait a katonai akadémián, majd hamarosan a vezérkarhoz került. 1941-ben a vezérkari főnök
helyettese lett.
Zsukov barátja volt, de
Sztálin nem kedvelte. Első fontos frontparancsnoki megbízatását
1942-ben kapta, amikor a voronyezsi front élére került. A
sztálingrádi csata idején az átszervezett délnyugati front
parancsnoka. 1943 tavaszától ismét a voronyezsi frontot (később 1. ukrán frontnak nevezték) irányította. A
kurszki ütközetben
megállította
Manstein támadását, ezt követően visszafoglalta Harkovot, majd Kijevet is. 1944 elején a Rovno felszabadítására
indított hadművelet során ukrán nacionalisták tőrbe csalták és halálosan megsebesítették.