A brit légierő marsallja. Az első világháború alatt Franciaországban szolgált. 1941–43-ban a közel-keleti brit légierő parancsnoka.
1943–44-ben a Földközi-tenger térségében szintén ezt a tisztséget látta el, ő hangolta össze a szicíliai és az olaszországi partraszállás során a
szárazföldi és a légi hadműveleteket. 1944-ben a
normandiai invázió idején
Eisenhower helyettese,
az ellenséges utánpótlási útvonalak megsemmisítéséért felelt. Később a szövetséges légierő hadműveleteinek koordinátora, a stratégiai hadmozdulatok
irányítója. 1945. május 8-án a
német kapitulációs okmány egyik aláírója. A háború után főnemesi címet kapott, és légi
főmarsallnak nevezték ki.