Német „munkaügyi főmegbízott”. Az első világháború után gyári munkásként dolgozott. 1923-ban belépett a náci pártba. 1927-ben
Thüringia Gauleitere lett. 1932-ben a tartomány belügyminisztere, 1933 májusától kormányzója volt. Később a Reichstag képviselője lett. A sokáig érdemi
funkció nélküli tiszteletbeli SA- és SS-tábornok 1942-től kezdődően kb. 5 millió embert deportáltatott a megszállt Európából németországi kényszermunkára,
közülük saját bevallása szerint is maximálisan 200 ezer volt csak önkéntes. A többek között általa is kidolgozott rendszerben a kényszermunkásokat a
„maximális munka, minimális ellátás” elve szerint dolgoztatták, aminek következtében rengetegen vesztették életüket.
A nürnbergi per során halálra ítélték es kivégezték.