Szovjet hadseregtábornok (1953). 1920-ban lett a Vörös Hadsereg tagja, a következő évben belépett a bolsevik pártba is. Harcolt a
polgárháborúban, majd tovább szolgált a hadseregben, és 1936-ban elvégezte a katonai akadémiát. A háború kitörésekor a leningrádi katonai körzet parancsnoka
volt, ezt később északi frontnak nevezték el. A
sztálingrádi csata során gépesített hadosztályokat vezetett. 1943
februárjában elfoglalta Harkovot, de egy erős német ellentámadás miatt rövidesen fel kellett adnia a várost. A következő nyáron a brjanszki front parancsnoka
volt, mely a
kurszki ütközet során előbb tartalékban volt, majd azt követően, hogy sikerült feltartóztatni az előnyomuló
németeket, heves ellentámadást indított. Ezután megkapta a 2. balti front parancsnokságát, de miután nem sikerült bevennie Rigát,
Sztálin menesztette, és
Jerjomenkot nevezte ki utódául. A háborút követően (1956-tól) a szárazföldi
csapatok első parancsnokhelyettese volt.
