A Szovjetunió marsallja. 1917-ben belépett a pártba, a következő évtől mint politikai tiszt szolgált a Vörös Hadseregben. 1921-ben elvégezte
a katonai akadémiát. Részt vett a spanyol polgárháború harcaiban. A
szovjet-finn háború során a Mannerheim-vonalat áttörő
7. hadsereg parancsnoka. 1940-től vezérkari főnök, de nem sokkal a
német támadás után
Zsukov
váltotta fel ezen a poszton. 1941-től népbiztoshelyettes. Ettől az évtől 1944-ig a volhovi front parancsnokaként
Leningrádot védi, nagy szerepe volt abban, hogy 1941 decemberében a szovjetek meg tudták tartani az ellátást biztosító
utánpótlási folyosót. 1944 februárjától a karéliai front vezetője, csapatai verték ki Finnországból a németeket. Nem volt jó kapcsolata
Sztálinnal, de 1945-ben mégis megkapta az 1. távol-keleti front parancsnokságát, s a háború végén elfoglalta Mandzsúriát és
Korea északi részét. A háború után több katonai körzet parancsnoka is volt.
