Amerikai jogász, politikus. 1930-ban szenátorrá válsztották. 1933 és 1944 között külügyminiszter. Jelentős szerepe volt a háború előtti
amerikai-japán tárgyalások lebonyolításában. Az eredménytelen megbeszéléseket háború követte. 1943-ban a Moszkvában megrendezett külügyminiszteri
konferencián előmozdította a szövetségesek egységes fellépését. 1944 novemberében rossz egészségi állapota miatt visszavonult, utóda
Stettinius lett. Mivel nagy szerepe volt az előkészítésben, megjelent az ENSZ alakuló konferenciáján San Francisco-ban.
Roosevelt az „ENSZ atyjának” nevezte. 1945-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
