Német tábornok. Katonacsalád sarja volt, 1911-ben a vezérkarhoz került, majd végigharcolta az első világháborút. A békekötés után is a
hadseregben maradt, szolgált a hadügyminisztériumban, de csapatparancsnok is volt. 1934-ben a hadsereg főparancsnoka lett. Sikertelenül igyekezett távol
tartani magát a politikától. Amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy
Hitler agresszív külpolitikája a háború szélére sodorta hazáját,
eredménytelenül próbálta meggyőzni a Führert, hogy a hadsereg nincs kellően felkészülve egy fegyveres konfliktusra. 1938-ban
Göring
és
Himmler irányításával koholt vádakat fogalmaztak meg ellene. Ezek hatására
von Blomberg
hadügyminiszterrel együtt távoznia kellett. Később „csendben” rehabilitálták, és megkapta egykori alakulatának, a 12. tüzérezrednek
parancsnokságát. Ennek élén vett részt a
lengyelországi hadjáratban. Varsó előtt a nyílt mezőn egy lengyel géppuskafészek
felé sétálva halálos lövés érte.
