Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es
tárgyaláson egyik vádlottársa
Rudolf Höss volt, aki később
Auschwitz parancsnoka
lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később
Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé
karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén
Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből,
„szürke eminenciásként” irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini
bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy
Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek.
A
nürnbergi per során távollétében halálra ítélték. A későbbi, mondern eljárásokkal elvégzett vizsgálatok egyértelműen
bebizonyították, hogy az ő maradványait találták meg a hetvenes évek elején.
