FOCKE-WULF Fw 200 Condor (D)
TECHNIKAI ADATOK (Fw 200C-3/U4)
Legénység: 6 fő | Motor: 4 db BMW-Bramo 323-R2 Fafnir ; 1200 LE | Sebesség: 360 km/h (4800 m-en) |
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG 151/20-as gépágyú; 3 db 13 mm-es MG 131-es géppuska; 2 db 7,92 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 2100 kg bomba | ||
Súly: 12.950 kg (üresen); 22.700 kg (harckészen) | Csúcsmagasság: 6000 m | Hatótávolság: 4440 km (póttankkal) |
Fesztávolság: 32,84 m | Hossz: 23,46 m | Magasság: 6,30 m |
TÖRTÉNETE
Fejlesztése 1936-ban kezdődött. Ekkor jelentette be igényét a Lufthansa egy transzatlanti repülésre is alkalmas utasszállítóra. Prototípusa 1937-ben emelkedett a levegőbe, s rövidesen több nagytávolságú repülőutat teljesített. Néhány Condor-t prominens náci vezetők (pl. Hitler ill. Himmler) személyes használatára rendeltek. Amikor az egyik gép lerepülte a Berlin-Tokió útvonalat, azonnal felkeltette a japánok érdeklődését is. Több példányt rendeltek belőle (ezeket a röviddel később kitört háború miatt végül nem szállították le), egyet pedig átalakíttattak felderítő bombázóvá. A katonai változatot rendszeresítette a Luftwaffe, mivel szüksége volt egy nagy hatótávolságú bombázóra. A törzs alá épített gondola egyrészt két tüzelőállást, valamint kiváló vizuális figyelési lehetőséget biztosított. A későbbi verziók (és visszamenőlegesen a korábbi modellek is) különböző típusú lokátorokat kaptak. A Condor-t rendkívül eredményesen használták az atlanti konvojok ellen: vagy maguk bombázták a felderített hajókat, vagy rádión riasztották az U-Bootokat. 1944 közepétől már csak csapatszállításra használták. Hátránya volt az elégtelen fegyverzet (könnyű prédának bizonyult a szövetséges vadászok számára), de sokkal súlyosabb gondot jelentett a gyenge építés. A polgári célokra tevezett gépet ugyan megerősítették, ám így is sokszor szerkezeti hibák jelentkeztek, főként leszálláskor. Ilyenkor több gép szárnya vagy törzse eltört.
KÉPEK