BRISTOL BEAUFIGHTER (GB)
TECHNIKAI ADATOK (Mk. X)
| Legénység: 2 fő | Motor: 2 db 14 hengeres Bristol Hercules XVII; 1770 LE | Sebesség: 512 km/h (3048 m-en) |
| Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 1 db 7,6 mm-es Vickers és 6 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 1 db torpedó (750 vagy 1250 kg), 8 db rakéta vagy 2 db 113 kg-os bomba | ||
| Súly: 7076 kg (üresen); 11.431 kg (harckészen) | Csúcsmagasság: 5800 m | Hatótávolság: 2350 km |
| Fesztávolság: 17,65 m | Hossz: 12,70 m | Magasság: 4,82 m |
TÖRTÉNETE
A Beaufighter alapját a Beaufort torpedóvető képezte. Annak áttervezésével és továbbfejlesztésével egy bombázókat kísérő ill. éjszakai bevetésekre alkalmas vadászgép alakult ki, ráadásul ilyen jellegű típus nem állt hadrendben a RAF-nál. Éppen ezért nem meglepő, hogy még fel sem szállt a prototípus, máris megrendelték. Az erős, jól manőverezhető, de kis sebességnél instabil gép gyártását gyorsan fel tudták futtatni. 1940-es hadrendbe állása éppen jókor jött a Luftwaffe ellen küzdő briteknek: a Beaufighter súlyos veszteségeket okozott a németeknek. Az ellenséges hajók és tengeralattjárók ellen is kiválóan tudta használni torpedóját, bombáit vagy rakétáit. A Távol-Keleten is bevetették, a japánok jellegzetes motorhangja miatt „suttogó halál” néven emlegették. Az ausztrálok és az amerikaiak is alkalmazták ezen a hadszíntéren. A RAF 1959-ig tartotta hadrendben, az utolsó időszakban már célvontató gépként.
KÉPEK
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |