Politikus, miniszterelnök. 1886-tól a Szabadelvű Párt színeiben képviselő. 1903 és 1905 között miniszterlenök és belügyminiszter. Letörte az ellenzék obstrukciós kísérleteit, majd keresztülvitte a házszabályt módosító elképzeléseit, de ez a pártján belüli ellentétek kiéleződéséhez, végső soron bukásához vezetett. 1906-ban feloszlatta pártját, és visszavonult a politizálástól. 1910-ben létrehozta a Nemzeti Munkapártot, mely megnyerte a választásokat. 1912 és 1913 között a Ház elnöke. Több olyan törvényjavaslatot sikerült megszavaztatnia, mely a hadügyi és védelmi kérdéseket szabályozta. 1913-tól újra miniszterelnök. Ellenezte a háborút, de annak kitörése után minden erőforrást mozgósított, és feltétlen hűséggel viseltetet a németek iránt. Elvetette IV. Károly reformjavaslatait, és ez az ellentét, valamint a belső elégedetlenség vezetett 1917-es lemondásához. Az őszirózsás forradalom idején egyenruhába öltözött ismeretlen egyének meggyilkolták.
