Brit politkus, miniszterelnök (1908–1916). Jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott. Liberális színekben került be az alsóházba 1886-ban, és több mint 30 évig volt ezután képviselő. 1892-ben belügyminiszter lett, feladatát általános megelégedésre látta el. 1895-től ellenzékben politizált, majd 1906-tól pénzügyminiszter volt. 1908-ban Campbell-Bannerman halála után ő lett a miniszterelnök. Nehéz helyzetbe került, hiszen a Lordok Házával és saját pártjának képviselőivel is meg kellett küzdenie reformtörekvéseinek megvalósításáért, ráadásul mindezt az egyre élesedő angol-német flottaépítési rivalizálás közepette. A háború kitörése előtt újabb problémák, pl. az ír válság fokozódása okoztak gondot. 1914-ben megpróbálta elodázni a hadbalépést. A későbbiekben sorra merültek fel a belpolitkai és katonai problémák, egyre fokozódott az elégedetlenség, és a sajtó sem állt az 1915-től már kolaíciós kormányt vezető miniszterelnök mellé. 1916-végén lemondott, utóda David Lloyd George lett. Ezután már csak mint pártvezér tevékenykedett 1926-ig.
