XXXI. FEJEZET.

A vég.

A vár átadásakor hadifogságba jutott 9 tábornok, 2500 törzstiszt és tiszt. A 117.000 főt számláló legénységből a teljesen megbízható s ennélfogva a harcok súlyát viselő, nehéz szolgálatot végzett kiéheztetett és lerongyolódott magyar honvédekre és népfelkelőkre a legszomorúbb sors várt; a téli zord időkben előtér és térközállásokban teljesített szolgálat, megtörte a hiányos táplálkozás folytan legyöngyült szervezet ellenállóképességét. A hadifogság mártír útját minden jajszó nélkül fejezték be a vár egykori hős védői, a turkesztáni és szibériai tömegsírokban.
Ha az anyák és hitvesek könnyeinek árja enyhíthette az ezd. maradványainak mártir útjain földi szenvedéseiket, úgy kimulásuk csendes és szenvedésnélküli volt.
Hősök voltak ők, amikor a harctereken becsülettel megtették kötelességüket és éjt nappá téve küzdöttek a vár védelmében, de hősök voltak akkor is, amidőn rabságra kárhoztatva a szibériai vasutak végnélküli sinpárjai mentén s az őserdők rengetegében, elnyűtt köpenyeikben az 50°-os hidegekben kiszenvedtek.
A szegedi 5. honv. gy. ezd. mozgósításkor 3500 főt számláló hadiállományának legénységéből Przemysl vár hősi védőinek kevés élő tanúja látta viszont a magyar nemzet ezer éves határait, a Kárpátokat, amelynek épségéért a magyar nemzet oly mérhetetlen vérözönt áldozott.
Az enyészet elmoshatta az emlékezetből azoknak a hősöknek neveit, akik a vár drótakadályai előtt őrtállva szolgálatteljesítés közben, a hadi fáradalmak és nélkülözések által megtört szervezet végelgyengülésének tünetei között lehelték ki hősi lelküket és akik Turkesztán és Szibéria tömegsírjaiban alusszák örök álmukat; de e névtelen hősök emléke haló poraikban is, időtlen-időkig élni fog a nagy magyar Alföld tanyavilágában, a délibábos alföldi rónaságon, a vakítóan fehérre meszelt nádfedeles tanyai kis házakban, ahová a szív utolsó dobbanása, az élet-energia egy végsóhajában messze elszállt.
Ezeknek a hősöknek nevei, bár ha nincsenek is a templomok és a hősi emlékek márványlapjain megörökítve, de a magyar nemzet nem feledkezik meg az ő hű fiairól, akik messze idegen földben alusszák a legszebb álmot, boldog nagy Magyarországról. Nyugodjatok békével, a ti álmotok valóra fog válni, a magyar nemzet történeti hivatását be fogja tölteni!
Przemysl várának hősi védelmében elesett 5-ös honvédek! A ti szellemetek örökké élni fog utódaitokban; hozzátok szállnak gondolataink, hogy erőt és hitet adjatok azoknak a szent céloknak kivívásához, amelyekért küzdöttetek és hősi halált haltatok.

V É G E.