XIX. FEJEZET.

[29. sz. hiba]

Végkitörés.

A zlj. és század parnokok beosztása a következő volt: I. zlj. parnok : Lázár Domokos szds. 1. szd. parnok: Sefcsik Gyula szds. 2. Szalay László fhdgy. 3. Zádori Béla szds. 4. Adamkovits Sándor főhadnagy.
II. zlj. parno : Berdenich Jenő őrgy. 5. szd. parnok : Bartos Zoltán fhdgy. 6. szd. Bencze József fhdgy. 7. szd. Szüle István hadnagy, 8. szd. Urhegyi Antal szds.
III. zlj. parnok : Pappházy Iván alezr. 9. szd. parnok : Lator Zoltán szds. 10. Jaksics Olivér szds. 11. Pongrácz Pál szds. 12. Fuchs Jenő fhdgy.
E. N.: Március 16. „Elrendeltetett a menet-készültség: puskánként 160 töltény, emberenkint 4 tartalék élelmi adag, hátas lovak részére 2, kocsi lovak részére 4 adag élelem kiosztatott. Ma vonultak be az alosztályokhoz a feloszlatott huszárosztály és a lőszertelep emberei, 2–2 kenyértarisznyával, karabélyonkint 160 tölténynyel.”
Március 18. Tábornokok és csapatparnokok értekezlete. Véleményadás a csapatok fizikai, erkölcsi állapotáról és megbizhatóságáról.

*   ^*   *

Március 18-án kiadatott a parancs „a zászlók feldarabolandók s a tiszteknek az egyes részek megőrzés végett átadandók.” A végkimerülésig helytállott honvédeknek meg kellett válniok a győzelem és dicsőség, a vitézség és önfeláldozás jelképétől, az ezredzászlótól.
A megsemmisítésre ítélt zászlók szemtanúi voltak a magyar honvéd csüggedetlen kitartásának s a vár dicsőségteljes védelmében megvívott harcok válságos pillanataiban sem ingadozó vitéz magatartásának. Ez a parancs a vár sorsával összeforrott honvédezredeknek és magának a várnak megsemmisülését jelentette.
A parancs végrehajtása derékban törte ketté a honvédezredek magasan ívelő kötelességteljesítésének útját.
Egy évszázad előtt 1812-ben a zajló Berezina partján, messze bevilágító máglya égbecsapó lángja elhamvasztotta a „nagy hadsereg” fényes győzelmeit látott francia császári sasokat, hogy ne lehessenek hirdetői Kutusow szuronyai dicsőségének, a Kreml falai között.
Az ezred-becsület Szűz Máriás szent jelvényére, a honvédzászlókra nem ez a sors várt! A feldarabolt zászlók selyemszövetének minden egyes darabját, a magyar hazára emlékeztető legdrágább ereklyeként őrízték meg keblükön az ezredek tisztjei a végkitörés magyar vér áztatta hősiútján.
A kibontott honvédzászlók nem voltak szemtanúi a fegyverbecsületért hozott önfeláldozásnak, amely a várat védő honvédezredeknek, fénylő meteorként való kimúlását jelentette, egy dicsőségteljes végső fegyvertényben.

*   _*   *

Március 18. E. N.: „Dut. 4h 20'-kor riadó. Dut. 6h-kor az I. zlj. élével a Sokol épületnél arccal keletnek kettősrend oszlopban menetkészen álljon, utána a II. zlj. és végén a III. zlj. Konzervek (4) kiosztandók, a Wiar patakon túl dohányozni tilos, a legnagyobb csend, az I. övfőerődnél vezető fog várni, nehogy bárki is a csapatok közül aknamezőre lépjen. A támadás holnap del. 2h-kor indul meg, Siedliská-tól (I. övfőerőd) 3500 lépésre keletre levő 281 magaslati hát (észak-déli irány) mentén fejlődik az ezred. A 281 tetőtől balra az I. és II. zlj. tőle jobbra a 2. ezd., a III. zlj. az ezd. közepe mögött tartalék. Támadási irány keletnek az I. és II. zlj-ak belső szárnyaikkal Nowosiotki-Chalupki Koniuskie. A 45. ddrtól északra a 46. dand. támad. Senki sem beszél, néma csend. Mindenki érezte a pillanat nagy fontosságát, hogy fontos történelmi esemény előtt állunk, mely számunkra csak erkölcsi sikert biztosíthat. Az utakon a kivonult csapatok torlódása. Dut. 6h 45'-kor indulás Sokol-tól, óriási sár. Lassú menet, legénység kimerül, az övfőerődnél bejelentendő: hány ember maradt le. Medyca felől erős reflektorozás.”
Március 19. E. N.: „Intézkedés. A 2. ezd. csatlakozik a 46. dand-hoz, az 5. ezd. a ho. jobb szárnyán! Támadás! Irány marad, átveszi a 2. ezd. A III. zlj. tartalék a jobbszárnyon kívül. A felderítés be van vezetve. Tölteni nem szabad, csak szuronyt használni. Mindenkit le kell ölni és tovább előnyomúlni, hogy 19-én este a környék térkép keleti szegélyét elérjük. Legnagyobb csend. Fő az erély. Dand. parnokság I/3 överődben. Ho. parnokság a I. övfőerődben. A vár parnokság röpiratait a legénységgel közölni. Torlódás az I. övfőerőd körül a csapatok közt. Az ezd-ekhez emelőrudakkal ellátott árkászokat osztanak be. Del. 2h-kor indulás az I. övfőerődtől. A vezető I/3-överőd-ig vezet. Egyenkint szakadozás. Del. 3h-kor érkezés Bikow támpontba. Az oroszok felől 1–2 lövés már hallható. Kürtjel (riadó) az oroszoknál. A legénység kulacsai és szuronyai zörögnek. A drótakadály között 3-4 lépés keskeny út. Krasznay hadnagy az orosz géppuskával vonul ki. 1. és 2. szd. első vonal, 3. tartalék a jobbszárszárnyon kivül lépcsőben, 4. szd. tartalék a közép mögött. Jobb oldalvéd egy szd. a III. zlj-tól. (Fuchs főhadnagy.) A szd-ok még fel sem fejlődtek, az oroszok már élénk gyalogsági tűzzel fogadták. A géppuskák a zlj. közepe mögött, mert lőni nem volt szabad. Del. 6h 30'-kor óriási gyalogsági géppuska és ágyútűz volt hallható Medyca felől. Sűrűn havazik. Alig lehetett 100–200 lépésre látni a sürű havazás miatt. A tüzelés orosz részről megkezdődött, gyalogsági és géppuska tűz. A meglepetésszerű támadás ki volt zárva, a fegyverek nem voltak megtöltve, e miatt kellemetlen érzés fogta el a harcosokat. Végre 6h 45'-kor megindul a támadás. Ember-ember mellett az első vonalban. Délkeletről a Maruska erdőből hirtelen géppuska tüzet kapunk. Erős arc és oldaltűzbe jutott az ezd. A csapat fedezéket ásott azonnal. Igen sűrű havazás közben folyt a fedezékek készítése, az orosz tüzérségi tűz oly erős lett később, hogy a munkálatok abba hagyattak. Erős oldalozó tűz érvényesült, ami az előnyomulást lehetetlenné tette. 7h 30'-kor tekintélyes orosz erő fejlődik oldalunkba, ez be lett jelentve, mire a tartalék III. zlj. két századot jobboldalba fejlődtetett fel. Pongrácz és Jaksics szd-ok meg is indultak, de a Maruska erdőből géppuska tűz óriási pusztítást tesz bennük, úgy hogy csak 2–3 raj került belölük a 286-os magaslattól keletre levő hátra. A szd. parnokok jelentik, hogy a kereszttüzet nern birják, sok a sebesült. (Szalay főhadnagy megsebesül.) Nagy orosz tömegek vonulnak az oldalunkba, ez bejelentetvén, elrendeltetett az egyenkinti visszavonulás. Zádori szds. megy az élen, hogy az övvonalon túl senki se menjen. Az ellenséges tűz és géppuska tűz fokozódott s ezzel a veszteség is növekedett. Bagossy fhdgy. megsebesült, Pongrácz szds. kötötte be. (Ez utóbbi fogságban megőrült s elhunyt.) A drótakadályoknál sűrű tömegben tömörültek a visszavonulók, mert csak 3–4 lépés széles kapuk voltak cikk-cakkban vágva. A kapuktól jobbra-balra érintő aknák. A gerincen felfelé, amint a visszavonuló tömeg haladt, annál nagyobb lett a veszély, jobbra-balra sebesültek, a fák ágain emberi testrészek, hátbőröndök, amint a gránátok szétdarabolták azokat. A drótkapukban s annak közelében százával feküdtek a sebesültek és halottak. Az oroszok az átjáró kapukat kereszttűz alá vették. Magán a dróthálón is tömérdek hulla feküdt szétszórtan. Az oroszok vegyesen gránát, srapnell és géppuska tűz alá vették a bejáratokat. Haldoklók szörnyű ordítása megdermesztő volt. A drótakadályok mögötti első árokig kb. 100 lépésre sok sebesült és halott, sőt magában az árokban is. Az oroszok az öv mögötti erdő részt is szakadatlanul tűz alatt tartották. Zádori szds. a visszavonulókkal a gyalogsági vonalat szállotta meg. Erdélyi szds. a támpontba érve, a gyalogsági vonal megszállására rendeltetett ki. A saját tűzérség, amikor a gyalogság kénytelen volt a tüzet felvenni, alig viszonozta a tüzet. Szüle hadnagy Siedlicskában összeszedett embereket eIőre vezette az övvonalba. Sötétség beállta előtt a lőrések meg lettek szállva, az orosz tüzérség a tüzelést abbahagyta. Dut. 11h 30'-kor az övvonalból bevonulás a városba. Koromsötétség. Halotti csend. Sehol lövöldözés, csak mindkét félről reflektorozás. Igen lassú menetütem. Emberek holtra fáradva.”
Március 20. E. N.: „A városba érve, találkoztunk az övvonal megszállására menetelő ruthén csapattal. Igen fárasztó, kimerítő menetelés után, 20-án del. 4h 45'-kor érkeztünk a városba. Az orosz tüzérség a városba is belőtt. Az 5. ezd. 1 zlj-at alakít, s mint tartalék, a városban marad.”

*   _*   *

Az 5. honv. gy. ezd. I. és II. zlj-ainak beteg létszámát és a végelgyengülésben kiszenvedett honvédeket feltüntető megdöbbentő számadatok bizonyságot tesznek arról, hogy a hiányos, nem kielégítő táplálkozás, téli zord időben, nyári ruházatban az előállásokban teljesített nehéz szolgálat, lassan megőrölte a legénység életerejét.
Az ezrednek a végkitörésnél tanúsított önfeláldozó magatartása azonban arról tett tanúságot, hogy a tisztek, zászlósok, altisztek és közhonvédek kötelességérzete nem ismerte a csüggedést s hogy a legénység kiváló katonai szellemét, napról-napra hanyatló életereje sem volt képes megtörni.
A végkitörésnél megsebesült és elesett tisztek, zászlósok és legénységi állományú egyének neveit nem volt lehetséges utólag megörökíteni egyesek kivételével. A súlyosan megsebesültek között volt Konopasz hadnagy (vitéz Robogány szds), aki a hősi halált halt Bartos Zoltán fhdgy. helyett a századparancsnokságot átvette és tömeges tűzzel megállásra bírta az előnyomúló oroszokat; tüdejét, majd jobb karját lövedék ütötte át s az 5. század rövid idő alatt elvesztette két vitéz vezetőjét.
Elismerés illeti meg az orvosok és sebesült vivők önfeláldozó működését; utóbbiak közül számosan sebesültek meg és estek el kötelességük teljesítése közben.

*   _*   *

Olvasva Kuzmanek gyalogsági táb.-nak az áttörésre vonatkozó utolsó parancsát, a 27 éves hadverő Bonaparte tábornok parancsát idézte emlékezetbe, amikor a Monte Zemolo csúcsáról megmutatta éhező seregének a tavasz fényében virágzó Lombard síkságot, mondván: „mindaz a tietek, ameddig a szem lát, vegyétek el.” Kuzmanek is megcsillogtatta utolsó parancsában a kiéheztetett csapatok előtt az oroszok Medyca-i teli raktárait, ahol garmadában várták a felhalmozott élelmi készletek a vár védősereg kitörő csapattesteit.
S miként a pelyhedző állú forradalmi sereget a lelkesedés lángja hajtotta az olasz termőföldek felé, hol dicsőség és győzelem várt reá, akképen mentek az egykor délceg magyar honvédek is kiéheztetett és letört szervezettel, de csüggedést nem ismerve, dalolva, sorsuk beteljesedése elé.
A cikk-cakkban áttört drótakadályok szűk ösvényein az éj sötétjében haladtak át az egyes csapattestek, nem sejtve azt, hogy azoknak, akik még visszatérnek, ez az ösvény a halál utcáját jelenti, ahol a sebesültek és halottak tömegei elzárják a mögöttük jövőknek a keskeny bejáratot, mert az orosz ágyúk odairányított tüze, az ösvényeket és azok bejáratát a gránátszilánkok tömegeivel árasztotta el.
A szerint, hogy az egyes ezredeknek mennyi időre volt szükségük a drótakadályok keskeny utain való átjutáshoz, különböző időben fejlődtek fel az övvonalon túl a támadáshoz az ezredek. Elsőnek jutott át a 2. honv. gy. ezd., amely még virradat előtt az orosz biztosító csapatokat visszavetve, megrohanta és betört az első orosz állásba. A török ostromló seregekkel hősiesen küzdő magyar végvárak őrseregeinek dicsőséges múltjához méltó volt a 2. honv. gy. ezd. magatartása Szathmáry ezd-sel az élen és Sztodola őrgy-al az 5. honv. gy. ezd. egykori vitéz zlj. parnokával. Az 5. honv. gy. ezd. 5. és 6. százada Bartos Zoltán és Bencze József főhadnagyok parnoksága alatt a 2. ezd-el egy vonalban, ahhoz csatlakozva küzdött.
A magyar hadi dicsőség és vitézség fénykorát emlékezetünkbe idéző harcias lelkesedéstől és kötelességérzettől áthatott 2-es és 5-ös honvédek, átgázolva az orosz biztosító csapatokon, az orosz pusztító géppuska és tüzérség tüzében az őket körülvevő orosz tömegek előtt megtorpantak.
Bartos Zoltán fhdgy. kezéből kihullott a kard, a melynek az ezd. fényes rohamaiban honvédei élén mindenkor becsületet szerzett. Itt hangzott el a halálos golyótól talált Sztodola János őrgy-nak utolsó lelkesítő parancsa: „Tüzeljetek, előre!”
Rövid idő alatt tömegesen estek el az orosz puska és géppuska tűzben a 2-es és 5-ös ezd. azon kiválasztottjai, akiket a Mindenható megkímélt attól a megrázó végtől, amely az életben maradt bajtársak közül oly sokakat ért a hadifogság rabságában.
Elkövetkezett a nagy pillanat! A 2. és 5. ezd-nek a ho. többi részeit megelőző harccsoportjára a minden oldalról előretörő orosz csapatok pusztító tűzében a végmegsemmisülés várt. Szathmáry ezds-nek, hogy a teljesen céltalan emberáldozatot elkerülje, meg kellet magát adni, a 2-es és 5-ös vitéz honvédek maradványaival, csak a 2. ezd. tartalékának egy része tért vissza.
Dicsőségteljes fegyvertényük az ellenség előtt is megbecsülést és tiszteletet szerzett a honvéd névnek.
ők voltak azok, akik a magyar honvédség nagy múltra visszatekintő hírnevét, a végkitörés ezen dicsőséges fegyvertényével nagy mérvben emelték.
A parancs szószerinti végrehajtásával és az utolsó honvéd rohammal, glóriás fényben ragyogtatták a honvéd nevet, mert meg tudtak halni a fegyver-becsület magasztos eszményeért, amelynek jegyében a végkitörés gondolata ténnyé vált.

*   ^*   *

Március 20. Az oroszok teljesen felkészülve várták a végkitörést s a VI. v. kerület előtt ho.-kat vontak össze. Valószínű volt, hogy a rejtjel kulcsot ismerték, de már maga a tény, hogy nemcsak a tisztek, hanem a városban nyilvános helyeken beszélték 4 nappal a kitörés előtt, hogy Lemberg felé történik 19-én a végkitörés, bizonysága annak, hogy a katonai titkot nem őrizték meg s hogy az oroszok kémeik áttal a végkitörés idejéről és irányáról még aznap értesültek. Ez a körülmény ad magyarázatot az orosz tömegek meglepő fellépésének. A 23. honv. gy. ho. vesztesége 60–70 százalékot ért el.
Márc. 20. Tábornokok és csapattest parnokok értekezlete. Robbantási intézkedések megbeszélése.
Március 20. A vár parnoka drót nélküli távíró útján jelentette Ő Felségének, hogy a végkitörés nem sikerült. Erre a következő válasz érkezett: „Mélységes fájdalommal tölt el, hogy Przemysl védőseregének merész áttörési kísérlete tegnap, az ellenség túlereje miatt nem sikerült; mindazonáltal fájdalommal telt büszkeséggel tekintek a derék csapatok példátlan áldozatkészségére, melyeknek az eredmény – sajnos – nem jutott osztályrészül. Minden harcosnak hősi tettét szívből köszönöm, azoknak dicsőséges emléke pedig, akik a becsület mezején életüket áldozták fel, legyen áldott! A történelem a jövő nemzedékeknek örök időkre hirdetni fogja, hogy az osztrák magyar monarchiának harcosai Przemysl várának legmakacsabb védelmezésével mit cselekedtek. Ők mindhalálig állhatatosak és vitézek maradtak. Ferenc József”