XI. FEJEZET.

A védő csapatok.

A védő csapatok augusztus közepe táján fokozatosan érkeztek a várba. A m. kir. 97. népf. dand. (kassai 9., miskolczi 10., munkácsi 11., beszterczebányai 16. népf. ezdek) Weeber vezérőrnagy (tábornok) parnoksága alatt a vár déli körleteiből a 3. hads. parnokság alá rendeltettek s mint ilyenek, aug. 25-én Lembergnek útba indíttattak.
A népf. dand. a Lemberg-i harcokban résztvett s vitéz magatartását a 3. hads. parnokság is napiparancsilag elismerte, de bizonysága ennek a nagy veszteség is, amely a géppuskákkal nem rendelkező sötétkékruhás csapatokat érte. A npf. dand. igen megritkult csapatai szept. 15-én értek a várba.
A várban a 97. népf. dandáron kívül a magyar csapatokat képviselték: a 23. honv. gy. ho. 4 honv. ezde. (2. 5. 7. 8.) továbbá a 3. 4. 6. honv. m. ezd. a 4. honv. huszár ezd. 2 szda, a köteléken kívül álló 16. honv. menet ezd. és a 6. népf. huszár osztály.
A várban a 65 és 1/2 zlj-ból: 36 magyar honvéd és népfelkelő zlj. 19 és 1/2 ruthénajkú, 5 német, 5 lengyel és részben vegyesajkú lengyel és ruthén, osztrák Landwehr és népf. zlj. állott rendelkezésre. Ehhez jött néhány pótszázad, továbbá 3 cs. és kir. tartalék lovasszázad és 1 lovasított tiroli országos lővész század. Ezenkívül 40 vártüzér szd. volt beosztva és ugyanannyi népfelkelő munkásszd. Az osztrák Landwehr és népf. zlj-ak legnagyobb része az orosz propaganda által megrontott, megbízhatatlan ruthén legénységből állott.
A Galiciában felállított népf. alakulatokat a 6. mozgósítási napon a határszélre irányították. ők fogták fel az orosz hadseregek első lökését, amely szétszórta őket.
A védőkerületemben volt 35. népf. ruthén ezd. 6 szd-ának parnoka, amikor kérdést intéztem hozzá zlj-ának megbízhatósága iránt, jelentette nekem azok megbízhatatlan voltát. Az ezd. anélkül, hogy egy lövést tett volna a lőtéren, harcszerű-lőgyakorlat nélkül ment ütközetbe, embereinek egyrésze fegyverét sem tudta megtölteni, mert még Werndl puskával képezték ki a régi évfolyamú legénységet, ez okból, szerencsétlenségek a fegyverek megtöltésénél napirenden voltak. Kezdetben előörs szolgálatra alkalmaztam a 35. népfelkelőket, de miután a tábori örsökről naponként átszöktek az oroszokhoz, kértem a várparancsnokságot, hogy távolítsa el védőkerületemből a 6. [8. sz. hiba] századot, mint teljesen megbízhatatlant, pótlás nélkül. A várparnok kérelmemet nem teljesítette, azonban görögkeleti püspököt küldött, aki lelkükre beszélt. Ennek az eredménye az lett, hogy az átszökések még gyakoriabbak lettek. Hasonlóképen le kellett váltanom a 17. népf. osztrák ezd. hozzám beosztott s az erődök és támpontok védőrségét képező osztagait is felerészben, s az összes védművekbe helyettük az 5. ezred honvédeit osztottam be, mert a 17. népf. osztr. ezred, nem volt a harctéren, a vár lövöldéjét sem látta, célba nem lőtt s a legénység felerésze szintén ruthén volt. Ezeknél a zlj-aknál több cseh tart. tiszt volt beosztva. A várról készült katonai térképekbe a védművek piros szinnel voltak feltüntetve, a kitörések alkalmával azokat tőlünk beszedték, nehogy orosz kézre jussanak. December 16-án ilyen térképet Paportenka bevételénél az orosz srapnellmentes fedezékben találtunk a teáscsésze mellett, ami azt bizonyította, hogy ők is tudtak ilyet szerezni.
A várparnokság tájékoztatva lévén az osztrák népfelkelők megbízhatatlanságáról, minden védőkerületben honvéd vagy magyar népfelkelő csapatokat osztott be, vagy pedig németajkú népf. csapatokat, amennyire lehetett. Miután ellenség előtt nem csupán megbízhatatlanságuk, hanem kiképezetlen voltuk miatt sem lehetett a galiciai népfelkelők nagyobb részét használni, védőkerületemben ők csak tehertételt képeztek. Alapos kiképzés után egyes alosztályok, ahol megbízható tisztek voltak beosztva, az 5. ezd. századai közé ékelve, a védőkerületemben végrehajtott kitörések közül 1-2 kitörésben résztvettek. Feltünt nekem, hogy kezdetben a védőkerületben végrehajtott kitörések alkalmával találkozási harcok fejlődtek ki, amiből az oroszok jót értesültségére következtettem. A védőkerületi parnoki iroda altiszti személyzete galiciai népfelkelőkből állott. Én tehát a kitörésekre vonatkozó parancsokat célszerűbbnek találtam a tüzérparnoknak nem közvetlenül németül kiadni telefonon, mint azelőtt, hanem magyarul az egyik időszakasz [9. sz. hiba] parnoknak, aki azt szóbelileg közvetlenül németül adta le. Ettől kezdve kimaradtak a találkozó harcok. Nemhiába mondotta nekem Kóber Ferdinánd őrgy. tüzérparnokom, hogy „amíg az 5. honv. gy. ezd. a Magierá-n harcolt, a bizonytalanság miatt nem tudtam egy éjjel sem szememet lehunyni.” mert az V. v. kerülettel szemben az oroszok – bár kissé távolabb, de állásban voltak, a Magiera-i harcok alatt. Ezekután nyilvánvaló, hogy a vár bevehetetlenségét, két derék, megbízható osztr.-német népf. ezd. kivételével, kizárólag a magyar honvéd és népf. csapatok vitéz magatartásának köszönhette.

Kitünőek voltak az árkász szd.-ok.

A dec. 20–22.-i harcokban a tüzérségi lőszerhiány már igen nagy volt gránátokban.
A védőkerületek kiterjedéséhez képest kerületenkint néhány darab géppuska volt beépítve az erődökbe az árkok pásztázására, azonkívül védőkerületenként ugyancsak néhány drb. ágyú mozgó alkalmazásra állott rendelkezésre. Ezek részére sem felszerelés, sem kezelő legénység, de lovak sem voltak, úgy, hogy a védőkerületből kellett mindent előteremteni. A gépfegyvereket parasztszekerek vitték a kitöréseknél. Az osztr. népf. legénységet és a tiszteket a géppuska kezelésében Erdélyi szds. az 5/I. zlj. géppuskás osztagának parnoka képezte ki nagy alapossággal; néhány heti fáradozás után már használhatók lettek a kitöréseknél, amelyeket az V. védőkerületben hajtottam végre.
Géppuskája csak a honv. gyalog és m. ezd.-eknek volt, előbbieknek 6, utóbbiaknak 2 drb, és a 19. s 35. Landw. ezredeknek 6-6. a többi gyalog és népf. csapatok géppuskákkal nem rendelkeztek.
Sok bajt okozott az a körülmény, hogy a telefon és táviró hálózatban az ellenséges lövedékek kárt tettek, hogy az ebből származó hátrányokat komoly esetben elkerülhesem, az övvonalból a védőszakasz parnokok tartózkodási helyéhez s onnét a védökertileti parnoksághoz küldöncállomásokat rendeztettem be, akik jelekkel és az egyik állomástól a másikig futólépésben teljesítették a híradó szolgálatot. Ezt Bagossy fhdgy. igen jól szervezte meg.