VI. FEJEZET.

(L. 1. sz. v.)

2. Lemberg-i csata. Menet Skló-ra szept. 6-án. Intézkedések a szept. 7-iki előnyomuláshoz. A szept. 7-iki erdőharc lefolyása.

Szept. 6-án a Festl Lehel altábornagy által személyesen kiadott intézkedés szerint, „a 23. honv. gy. ho. szept. 7-én hajnalban a Janow-i erdőn át megkezdi támadó előnyomulását a 3. hads. kötelékében, annak északi szárnyán. A ho. a Skló-Janow-i műúttól északra a műutat közbevéve nyomul elő. A 45. honv. gy. dandár iránya: jobbszárnyával a műút mindkét oldalán; ettől balra a 46. honv. gy. dand. és a 88. osztrák Landes-Schütz dand. A 45. honv. gy. dand. szoros érintkezésben a tőle délre előnyomuló 30. cs. és kir. ho.-al. A 23. honv. ho. 6-án az est beállta után a holnapi kiinduló helyzetbe menetel.”
Az ezd. dand. kötelékben dut. 8h 30'-kor Sklóra indult. A legénység nehéz szívvel vált meg a jól berendezett és kiépített srapnelt-mentes fedezékektől; a szükséges faanyagot a közeli erdőségből és faluból vették a szd-ok. Az 5/III. zlj. tekintettel igen nagy veszteségeire (2 századba alakulva ho.) vonatfedezetre rendeltetett. A menet, a mély homokos területen eléggé fárasztó volt, úgy hogy csak szeptember 7-én del. 12.15-kor ért a dand. Sklóra, ahol az ezd. Skló keleti szegélyén a műúttól délre, összpontosított felállításban tömegekkel táborba szállt. Az ezred további ténykedésében nélkülözni kellett dr. Czapik Gyula tábori lelkészt, aki lázbetegen Przemysl várának egyik kórházába vitetett. Távozása nagy veszteség volt az ezredre, mert benne papi hivatását önfeláldozóan teljesítő tábori lelkészünket vesztettük el, aki a várban sem szünt meg – bár még egészségét nem nyerte vissza – a sebesülteknek és betegeknek lelki vigaszt adni.
Az 5. ezd. rövid éjjeli nyugalom után már pitymalatkor talpon volt, hogy reggeli fekete-kávéját elfogyassza.
A kiadott intézkedés szerint az ellenség a Wereszyca vonalat elérte s a dandár két harcvonalban nyomul előre. Első harcvonal 2. ezd. a műútat közbevetőleg, 5. ezd. I. II. zlj-a 2. harcvonal, 3. menetezd. dandár tartalék. 5/III. zlj. vonatfedezet.
Szept. 7-én del. 3h 40'-kor az ezd. arcvonala előtt az általános helyzet ismertetése után akként intézkedtem, hogy „a 2. honv. gy. ezd-et 500 lépésre követi az 5/I. zlj. 2-2 szd-al az út két oldalán, belső szd-ok az út árok mentén az erdő szélen, az utat szabadon hagyva. Irány: balközép szd. a baloldali északi út-árok. 5/II. zlj. az 5/I. zlj. két szárnya mögött 200 lépésre 2-2 szd-al, szd-ok lépcsőzetesen kifelé tagozódva egymást 200 lépésre követik.”
„Mindkét zlj. szd-ai fél századokkal, kettős-rend oszlopokkal éleikkel egymagasságban, fejlődési távközökkel.”
„5/I. zlj. szd-ai a 2. ezd-el az összeköttetést járőrökkel tartják fenn. Oldalak biztositására a külső szd-ok, hátbiztositásra valamennyi szd. kisebb járőröket küld ki, amelyek egymás között is összeköttetést tartanak. A harántutakon 5/I. zlj. megáll és az irány szd-hoz összefüggés felvétele. Sebesült vivő járőrök a zlj-ak mögött. Mindkét zlj. a külső szárnyakat megkerülve kisebb járőröket felderítés céljából a 2. ezd. elé küld és az összeköttetést balra a 46. honv. dand-al, jobbra a cs. és kir. 30. ho. balszélső oszlopával felkeresik.”
Indulás del. 4h-kor.
Anélkül, hogy az erdei harc részleteire kitérnék, csak a jellegzetesebb harceseményekre óhajtok rámutatni.
A Janow és Skló közötti hatalmas erdőség kiterjedésére eléggé jellemző az a tény, hogy abban hadtestek küzdöttek részünkről egymás mellett, keleti irányban előnyomulva. Ezen nagy kiterjedésű erdőség sok helyen sűrűn volt aljfával benőve, ami nemcsak a mozgást, hanem az áttekinthetőséget is igen megnehezítette, különösen az úttól északra volt aljfás az erdő. Az oroszok kisebb-nagyobb előcsapatokat tóltak előre, amelyeket egyenként le kellett küzdeni, amely körülmény sorozatos támadásokat tett szükségessé; ennek hátrányos következménye lett az, hogy az egyes harccsoportok között az összefüggés megszakadt, nemcsak a szomszédos csapattestek között, hanem a csapattesteken belül is. Az oroszok minden talpalatnyi földet csak szívós védelem után engedtek át.
A 2. honv. gy. ezd-nek az úttól balra (északra) előnyomuló részei csakhamar ellentállásra bukkantak. Az 5. ezd. a szárnyakon beavatkozva kivetette a 2. ezd. szd-aival állásaikból az oroszokat. Súlyos helyzetbe került az út déli oldalán a jobb szárnyon előnyomuló 7. 8/II. szd., amelyet az oroszok nagyobb erővel oldalba támadtak. Berdenich őrgy. és Unterreiner szds. (vitéz Áronffy ezds.) lélekjelenlétének és vitéz magatartásának volt köszönhető, hogy súlyosabb veszteséget elkerülve, sikerült az ezd. és a dand. jobb oldalát biztosítani. Itt sebesült meg Unterreiner szds. A jobb szélső szárnyon előnyomuló 8. szd. parnoka a kiadott intézkedésnek megfelelően kereste ugyan a cs. és kir. 30. ho.-val az összeköttetést, utóbbi azonban az előnyomulás alatt lemaradt s a dandár jobbszárnya elszigetelt támadásnak tétetett ki. A Jaryna-i erdő tisztás magasságában Tabódy őrgy-nak, aki az úttól délre a 2. és 3. szd-al nyomult elő, azt a parancsot adtam, hogy a Wisoka Ga. 356 magaslaton támadja meg az oroszokat, s az út emelkedésen létesített sáncban levő, orosz ágyukat foglalja el.
Az előnyomulás folyamán látva azt, hogy az I. és II. zlj-k parnokai az út déli oldalán levő fél szlj-aknál tartózkodnak és a dandár parnoka is az úttól délre eső erdőrészben van, az út északi oldalára mentem át az ezd. ottlevő szdai-hoz. Itt az erdő sűrűn aljfával benőtt volt, ami az előnyomulást késleltette, másrészt az oroszok az úttól északra eső erdőrészben előbbre tólták csapataikat, s az egyes állásokból ki kellett őket vetni, ennélfogva itt az előnyomulás lassúbb volt.
Miután a Berdenich őrgy. parnoksága alatt álló 1/2/II. zlj. oldalban támadva harcban állott az oroszokkal, Tabódy őrgy. elszigetelt támadása az orosz kartács és gp. tűzben megtört.
Az oroszok a Wisoka Ga. magaslati vonalon, kiterjedt állásban, szívós ellentállást fejtettek ki. Az 5. ezd. reggel 4h-tól szakadatlan előnyomulásban volt. Úgy az úttól délre, mint északra a csapatokon erősen észlelhető volt a kimerültség, amelyet az aznapi nagy meleg csak fokozott. Az úttól északra levő harccsoport (1. 4. 5. 6. szd-ok) a 2. ezd. itt levő részeivel a délután folyamán a Wisoka-i állást érték el. Látva a legénység kimerültségét s a szd-ok összekeveredését, magamhoz rendeltem az 5. ezd. szd. parnokait s az ott levő 2. ezd parnokát Hauser Henrik alezd.-t, átvettem a csoport feletti parnokságot s a következő intézkedést adtam ki: „kötelékeket rendezni, jobb szárnyon az 5. ezd. szd-i. Minden szd. egy-egy járőrt, az ellenséges állás felderítésére előre küld. Az ellenséges állás felderítése után azt megtámadom. Arcban az 5. ezd. szd-i támadnak. Hauser alezd. a 2. ezd. ott levő szd-ival az ellenség jobb szárnyát átkarolva támadja. Összeköttetést jobbról az 5. ezd. szd-a, balról a 2. ezd. tartja fenn.”
A 2. ezd. parnokának azon jelentésére, hogy legénysége hajnal óta mitsem pihent, s a rohamok és harc izgalmai folytán igen kimerült, amit magam is észleltem, ezt a parancsot oda módosítottam, hogy az ellenséges jobb szárny ellen az átkaroló támadást Waldberg szds. az 5/6. szd.-al hajtsa végre. A kötelékek rendezése megtörténvén, pihenő után, néh. vitéz Waldberg szds-t útba indítottam azzal, hogy mihelyt a megfelelő viszonyba jutott, azonnal támadjon. Mintegy 35-40 perc után az arcból a kiküldött járőrök felől tüzelés hallatszott s csaknem egyidejűleg Waldberg szd-s irányából is, mire megindítottam az arccsoport előnyomulását. A 2. ezd. Gergelyfy százada a támadásban részt vett, lépcsőben a balszárny mögé rendeltem.
Az ellenség az előnyomulás alatt az erdő ezen részét erős tüzérségi tűz alatt tartotta. Tartalék, a zászlós szakaszt kivéve nem állott rendelkezésre, a dandár tartalék az úttól délre nyomult előre. Az ellenség erős géppuska és ágyú tüzében a szuronyroham a gyenge létszámú szd-okkal, a jól beásott ellenség túlerejével szemben, nem volt végrehajtható. Saját gp. osztagokat, a zlj. parnokok az úttól délre alkalmazták. Közel-tűzharc fejlődött ki, ebben a tűz-harcban sebesültek meg Kugler és Matuskovics szds-ok, akik nálam jelentkeztek, alosztályaikat derék hadnagyaik Szüle és Domba vették át.
A baloldalba kiküldött járőr jelentette, hogy nem talált saját csapatokra s hogy orosz csapat reá tüzelt. Alkonyra járt az idő, a gyenge 4 szd-dal nem tartottam tanácsosnak a teljesen elszigetelt állásban az erdőben, közvetlen az ellenség előtt éjjelezni, mert háttámadástól is kellett tartanom, Waldberg szds-nak parancsot küldtem a visszavonulás megkezdésére, s harccsoportom a Jarina-i nagy erdő tisztáson csatlakozott a beállott sötétségben az ezd. ott levő többi szdai-hoz, ahol a 23. honv. gy. ho. s a 30. cs. és kir. ho. táboroztak, kivéve az utóbbi ho. egyes, főként azon csapat testeit, amelyek az ellenséggel érintkezésbe az nap nem jutottak.
Az 5/I. és II. zlj. ütközet előörsre rendeltetett a tábor biztosítására.
Az előnyomulás alatt a cs. és kir. 30. gy. ho.-val való zárkózás és összműködés nem volt keresztülvihető az úttól délre előnyomuló 23. honv. gy. ho. részei és a 30. ho. között, mert a terepnehézségek miatt utóbbiak lemaradtak.
Az oroszok igen ügyesen használták ki az erdőségnek védelemre alkalmas részeit s több egymásmögötti állás védelmében időt nyertek. Tüzérségük, körültekintő elhelyezésével fokozta, a védelemben kifejtett szívós ellentállást.
A 23. honv. gy. ho.-tól jobbra előnyomuló cs. és kir. 30. ho. balszárnya lemaradt, amelyet az oroszok kihasználva, jobboldalunkát meglepően támadták meg. A lemaradást főképen az okozhatta, hogy bár az úttól délre, annak mentén az erdő nem volt aljfával benőve, de távolabb a 30. ho. előtt szaggatottabb, nehezebben járható aljfás volt s így a gyorsan tért nyerő 45. dand.-tól lemaradt.
A gyorsabb térnyerést az is lehetővé tette, hogy a dandár erdő áthatolási zárt alakzatban nyomult előre, az ellenséggel való összeütközésig.
Erdőségben az oldalban vagy hátban megjelenő csekélyebb erők ügyesen vezetve, nagyobb erővel szemben is, ha meglepőleg lépnek fel, könnyű szerrel döntést idézhetnek elő. Az előnyomulás alatt s harc közben, lépten-nyomon fákról meglepő tüzet kaptunk. Az irány betartását az út igen megkönnyítette. Az erdőben a kiadott parancshoz képest csend volt s a vezetés sípjelekkel történt mindaddig, míg az ágyúzás visszhangja a hangos parancsokat nem tette szükségessé. A zlj. és szd. parnokok törekedtek az egyes terepszakaszokban a keresztútaknál az alosztályok közötti összefüggést helyreállítani. A zlj. szd. és szakaszparnokok az összes tisztekkel együtt körültekintéssel vezették osztagaikat. A legénység dacára a déli órákban igen érezhetővé vált melegnek, fegyelmezettségről és kitartásról tett bizonyságot.
Az ezred magatartására jellemző, néhány nappal később Festl altb. ho. parancsnoknak előttem tett kijelentése, hogy „szept. 7-én az 5. ezred az erdei harcokban megtette kötelességét”.

*   *   *

A 4. hads., amelynek feladata volt az orosz 3. hadsereg jobb szárnyának átkarolása, az egész vonalon ellentállásra talált, sőt saját szélső balszárnyát fenyegette az orosz átkarolás, míg északról az előnyomuló 5. orosz hads. már elérte Zamoscie-t. Ezzel a helyzettel számolva a 4. hadsereg parancsot kapott az északnyugati irányban előnyomuló ellenséggel szemben arcban, de különösen balszárnyán a legszívósabb ellentállást kifejteni. A 3. hadsereg feladata volt a 4. hadsereg harcában oldalozólag működni és lehetőleg északnak bekanyarodni. A 2. hads. parancsot kapott szeptember 8-án a déli szárnyról támadó előnyomulását megkezdeni. Ezen intézkedéssel a hadsereg főparság által kiadott hadműveleti terv alapgondolata gyökeres változást szenvedett, mert a 3. hadseregre, amelynek kezdetben védőleges szerepet szánt a hadsereg főparság, most átkaroló támadás várt, mig a 4. hads. amelynek a 3. orosz hadsereget kellett átkarolnia, maga karoltatott át a 3. orosz hads. által s ekként a legszívósabb védelemre lett utalva.
Miután a 3. hads.-el szemben az oroszok zárt arcvonallal állottak s a második hadseregnél nem volt meg a szükséges fejlődési tér az orosz balszárny átkarolására, ez a hadművelet sem volt keresztülvihető.