Bevezetés.

A világháború alatt, a magyar csapatok vitéz és önfeláldozó magatartását minden ellenfél egyaránt elismerte.
A honvéd elnevezés, amely a magyar nemzet függetlenségi harca alatt, még a tengerentúl is, mint az önfeláldozó hazaszeretet jelképe, a nemzetek köztudatába ment át, a világháborúban a Kárpátok bérceiról és annak lábánál őrt álló Przemysl várából kelt szárnyra.
Azoknak a hősöknek magasztos példája, akik az emberiség legszentebb eszményeiért, a szabadságért és függetlenségért meghalni tudtak, lebegett az unokák előtt, amikor a Kárpátok hóborította tetőin és Przemysl várának védelmében, életüket áldozták fel a haza szent földjének védelmében.
A magyar nemzet a világháborúban hagyományaihoz híven, lelkesedéssel fogott fegyvert, hogy megvédje azt az ősi rögöt, amelyet ezer esztendő nemzedékei vérökkel öntöztek!
A volt magy. kir. 5. honv. gy. ezred, a világháborúban tanusított vitéz magatartásával beigazolta azt, hogy a magyar Alföld fiai a függetlenségi harcban legendás hírnévre szert tett szegedi 3-as veres-sipkás zászlóaljnak méltó utódai, amely zászlóaljnak első parancsnoka Damjanich János őrnagy volt, a későbbi tábornok, az Aradon martírhalált szenvedett eszményi hősi alakja a függetlenségi harcnak.
A könyv szorosan véve nem tekinthető ezredtörténetnek, mert az ezredtörténet megírása csak akkor lenne megvalósítható, ha a szükséges adatok rendelkezésre állanak. A várban az összes naplók megsemmisítése rendeltetett el, századnaplók nélkül pedig az egyes alosztályoknak és a legénységnek fegyfertényeit, hősi halottainak és a kitüntetetteknek névsorát nem lehetett utólag megállapítani. A francia megszállás alatt Szegeden az 5. pótzászlóalj irodájában található összes iratokat megsemmisítették.
A harctérre vonult és az elesett honvédek neveinek megállapítása céljából az ezred kiegészítési területéhez tartozó községek jegyzőihez intézett megkeresésem, csak részben vezetett eredményre. Ez úton mondok hálás köszönetet a jegyzőknek, akik kérelmemnek eleget tettek, valamint a tiszteknek és legénységi állományú egyéneknek, akik harctéri feljegyzéseikkel munkámat megkönnyíteni törekedtek. Azt a célt, hogy az elesett és a kitüntetett tisztek, zászlósok és legénység neveit az utókornak megörökítsem, nem valósíthattam meg.
Iparkodtam eleget tenni azon óhajnak, hogy az ezred fegyvertényeinek megírásánál a fősúlyt, a várvédelemben több mint 6 hónapon át kifejtett kimagasló teljesítményekre fektessem, amelyet lehetővé tett főképen azon körülmény, hogy a nagy kitörésekről szerkesztett harcjelentéseket és feljegyzéseket sikerült az orosz elkoboztatás elől megmenteni.
Súlyt fektettem a hadműveletekre, hogy az olvasó, akinek esetleg nem volt alkalma nagyobb katonai műveket olvasni, áttekintést kapjon az 1914-ik évi galiciai és orosz-lengyelországi nagy csaták összefüggéséről.
Az 1848-49-iki függetlenségi harcnak, a legendás hírű veres-sipkás szegedi 3. honv. zászlóaljnak egyes harceseményeivel iparkodtam színessé tenni a könyv tartalmát, hogy a világháború nagy eseményei mellett ébrentartsam a magyar nemzet hősi küzdelmei iránti érdeklődést és hogy a nagy idők hagyományaiból, amikor a magyar nemzet egységes erejét, csak két nagyhatalom volt képes megdönteni, kitartást, és tántoríthatalatan hitet merítsünk egy szebb és boldogabb jövő iránt.
Bajtársaim és főként diósadi Bodó János országgyűlési képviselő ezredbajtársunk felszólítására jött létre e könyv, mint a lembergi harctereken és Przemysl várának védelmében hősi halált halt tiszti és legénységi bajtársaim iránti, soha el nem muló hálám kifejezése.
Mélyítse e szerény munka a volt szegedi 5. honv. gy. ezred és az annak állományából felállított összes alakulatok kötelékébe tartozó bajtársak között az összetartást, mert a magyar nemzet megfogyatkozott soraiban soha nem volt nagyobb szükség az összetartás és egymásrautaltság tudatára, mint az 1000 éves határaitól megfosztott, megcsonkított magyar föld mai nehéz napjaiban.