I. VILÁGHÁBORÚS KÖNYVEK

A cs. és kir. „Frigyes főherceg” 52. gyalogezred hadialbuma (előszó)

A volt cs. és kir. „Frigyes Főherceg” 52. gyalogezred Bajtársi Szövetsége
ajánlja ezt a munkát:

utódainak, nemzedékről-nemzedékre

büszkeséggel és átszellemült érzéssel, mert tántoríthatatlan hűséggel, megacélosodott kitartással és elszánt bátorsággal harcolhattunk a haza szent földjének védelmében.

Vérűnk hullásával jegyeztük el magunkat a hazai röggel, amely frigy ápolása önfeláldozásig menő kötelessége minden magyarnak, de legelsősorban azoknak, akiknek teste testünkből és vére vérünkből való.

Harc az élet, de nem az életért folyt a harc a csaták tobzódó poklában, hanem a Hazáért, a becsületért, a vitézségért. A Magyarságért, asszonyokért és gyermekekért. A magzatért, akinek a megszületéséért és felneveltethetéséért mentünk rohamra és közülünk valók voltak azok, akik boldog mosollyal az ajkukon estek el a dicsőség és a becsület mezején.

Nem dicsérjük és nem ünnepeljük magunkat. Dicsértek és ünnepeltek bennünket. A legfelsőbb Hadúr, a Hadvezetőség, a Hadvezérek, Pécs–Baranya és az egész ország dicsőítette az 52-es fickóbakákat és ejtettek könnyet egy-egy hősűnk elvesztése miatt.

Fényes haditetteink, vitézeink harci készsége, megdicsőült hőseink emléke az a forrás, amely lelkünket és izmainkat erősíti, hogy beplántálhassuk ezeket az erényeket utódaink szívébe, hogy lelkükben éljenek ezek, mint amilyen kitörölhetetlen emlékként él mindez bennünk.

Az 52-esek dicsőségét ércbeöntött emlékmű is hirdeti Pécsett. Mi pedig ezeken a lapokon mondjuk el a fiú és az apa helyett : a szülőknek, a hitveseknek és a gyermekeknek, hogy ki volt a fiuk és ki volt az atyjuk. Utódainknak, hogy kik voltak őseik.

Forgassátok és tanuljátok. Emlékezzetek, hogy emlékeztethessetek és amikor már mi sem leszünk, akik megmaradtunk, ápoljátok az 52-esek emlékét, mert rólunk mondták : „Ércfal voltunk a haza védelmében.”

Tábori Jenő

KATALÓGUS		TARTALOM