II. Murád szultán harmadik fiaként látta meg a napvilágot. Anyja egy hárembéli rabnő volt, ezzel szemben bátyjai előkelő származással büszkélkedhettek. A sors úgy hozta, hogy mégis ő lépett apja örökébe a trónon. Előbb Ahmed, majd titokzatos körülmények közepette Ali fivére halt meg, a gyerekkorától Amasa tartományban nevelkedett Mehmedet (vagy másként Mohamedet) ezért 1444-ben az akkori fővárosba, Hadrianopoliszba vitték, ahol trónörökösként kezdték nevelni. Ezen időszak nagy hatással volt rá, uralkodása során az oktatással és a kultúrával sokat törődik majd. Ugyanakkor fékezhetetlen, kicsapongó jellem volt, élvhajhász életvitele miatt apja száműzte. 1451-ben viszont II. Murád meghalt, így Mehmed lett a szultán.
Alig lépett trónra, máris úgy döntött, véglegesen leszámol a Bizánci Birodalommal, mely eddigre gyakorlatilag Konstantinápoly városát és annak szűk körzetét jelentette csak. A Boszporusz bizánci fennhatóság alá eső oldalán kevesebb mint húsz hét alatt felépítette Rumali Hiszari várát. 1453-ban súlyos ostromot követően elfoglalta Konstantinápolyt, ebben segítségére voltak a magyar Orbán ágyúöntő-mester által készített hatalmas lövegek is. Ennek a diadalnak az emlékére kapta a Fatih (Hódító) melléknevet.
Miután megszilárdította hatalmát (kivégeztette a nagyvezírt), a Balkánon vezetett hadjáratokat. 1456-ban Nándorfehérvár ellen vonult, de a Hunyadi János irányította magyar sereg sikerrel védte meg a kulcsfontosságú erősséget. Szerbia, a Peloponnészoszi-félsziget, Bosznia viszont sorra fennhatósága alá kerültek. Nyugat-Anatóliában is eredményesen terjeszkedett. Sikereinek értékét növelte, hogy nem alakult ki hatékony oszmánellenes európai koalíció. Mátyás magyar király volt az egyetlen, aki megpróbálta visszaszerezni Boszniát, de 1464-es vállalkozása sikertelen maradt. Viszont később a Magyarország ellen vezetett kisebb török betörési kísérletek is mind kudarccal végződtek.
Miután Kelet-Anatólia oszmánellenes szövetsége szétesett, Velence magára maradt, és 1479-ben békét kényszerült kötni a szultánnal. 1480-ban Rodosz ellen vonultak csapatai, de az ostrom nem járt sikerrel. A szultán a következő évben úgy döntött, maga vezeti seregét a sziget ellen, de a felvonulás közben vérhasban megbetegedett, és rövidesen elhunyt.
Mellékneve, a Hódító, találó, hiszen jelentősen megnövelte birodalma területét. Gazdasági, politikai reformjai is jelentősek voltak, de személyét beárnyékolja az a sok kegyetlenség, mely egész életét végigkísérte.