1. kötet

Az 1972-ben kiadott jegyzetem olyan tantervi struktúrára épült, amelynél az volt a cél, hogy az üzemmérnöki szintű képzésre való áttérésnek minél több friss tananyagi feltétele álljon rendelkezésre. Ekkor könyvem, a fegyverzeti képzés alaptankönyvének számított. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az akkori időszakban elképzelhetetlenül nagy (500) példányszámban sokszorosították.¹ Azóta eltelt mintegy 30 év alatt sok minden változott. Átalakult, fejlődött a társadalom, változott a műszaki élet és betört a számítástechnika. Így időszerűvé vált a jegyzet átdolgozása, korszerűsítése és új tartalommal való megtöltése. Mindezt úgy kívánom elvégezni, hogy az akkor megalkotott rendszer maradandó értékei változatlanul tovább éljenek.

A változásokról, csak érintőlegesen:

• Bevezetésre került az „SI” mértékegységrendszer, amely letiltotta egy sor klasszikus ballisztikai dimenzió használatát, ezzel megváltoztatta a fegyverek rendszertani, ballisztikai vizsgálatánál a mérés és számszerűsítés (értékelés) alapjait.
• Az elmúlt időszakban rohamos fejlődésnek indult a lövészfegyver-technika. Újabb és újabb fegyvercsodákat reklámoznak a fegyvergyártó cégek. Ugyanakkor, a Világban lezajlott helyi háborúk (Vietnam, Arab háborúk, Öböl háború) bebizonyították, hogy a jól bevált és kiforrott lövészfegyverek, szinte változtatás nélkül kerültek tömeges alkalmazásra.²
• Az új biztonságpolitikai hipotézisek alapja, hogy nem az atomfegyverekkel megvívandó háborúk fogják a jövőben veszélyeztetni a Világ békéjét, az emberiséget, hanem a helyi konfliktusokból adódó lokális fegyveres cselekmények, amelyekben a nagy hatóerejű, könnyű, sokfunkciójú kézifegyverek játszanak alapvető szerepet.

A felsorolt indokok azt bizonyítják, hogy a fegyverzeti szakmában nemhogy csökkent volna a lövészfegyverek jelentősége, hanem felértékelődött használatuk, üzemeltetésük és üzembentartásuk, javításuk ismerete és professzionális végzése. A főskola jelenlegi tantervi struktúrájától függetlenül tekintem át azt az ideális folyamatot, amely alkalmas arra, hogy tudássá váljon a fegyverelmélet tananyaga. Ez a felkészítési modell minden képzési rendszerre adaptálható.

Nem árt ismételten felidézni a fegyverzeti eszközök tanulási folyamatát és ennek kapcsán szükségesnek tartom visszakanyarodni a ballisztikához, előző tanulmányaikhoz.

A „Löveg és fegyver szerkezettan” című tantárgy ballisztika utáni igen nagy fejezete a Fegyver szerkezettan, amely a kézi lőfegyverek működésének, felépítésének törvényszerűségeit, matematikai, és fizikai, mechanikai összefüggéseit tárgyalja.

A fegyver szerkezettan, mint általánosító halmaz tehát két fő részre osztható:

1/ Lőfegyverek rendszertana.
2/ Lőfegyverek szerkezettana.

A rendszertan foglalkozik a lőfegyverek működésével és üzemeltetésével, kiindulva a fejlődéstörténetből, majd az ismétlő fegyvereken keresztül juthatunk el korunk legmodernebb automata és félautomata fegyveréig. Ebben a részben foglalkozunk az automata és félautomata fegyverek felosztásával, azok szerkezeti megvalósításával, mechanikai, kinematikai összefüggéseinek tárgyalásával. Célunk lesz olyan rendszertani ismeretek megszerzése, amelyek birtokában a jövőben rendszeresítésre kerülő lövészfegyverek működése, rendszerbe való besorolása önállóan elvégezhető.

A lőfegyverek szerkezettana a már eddig tanult ballisztikai, rendszertani fogalmakra alapozva tanulmányozza, tudományos színvonalon a lőfegyverek egyes alkatrész csoportjait.

A csoportosítás nem felel meg a jelenlegi tantervi tantárgy szerkezetnek, mégis helyénvalónak tartom bemutatni, márcsak a technológiai folyamat érzákeltetése miatt is.

Feladatunk lesz a különböző szilárdságtani méretezéseket végrehajtani, ellenőrzési és tervezési szinten.

A tananyag eredményes elsajátításához igen alaposan át kell ismételni a matematikai, szilárdságtani, kinematikai ismereteket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a rendszertan és szerkezettan kellő mértékű megértéséhez. Fel kell használni azokat a tárgyi feltételeket, amelyekkel a konkrét anyagon keresztül juthatunk el az általános törvényszerűségekig.

Célom az volt, hogy tullépjek a népszerű tudományos ismeretterjesztés szintjén, ezáltal olyan fegyverrendszertani könyvet alkossak meg, amely alkalmas a lövészfegyverek rendszerszemléletű feldolgozásához, azon keresztül készségeket és képességeket alakítson ki, a fegyverzeti szakirányú gépészmérnökökben, az elemző értékelő munkához, valamint alapokat teremtsen tervezői, konstruktőri feladatok végrehajtásához.

2. kötet

A második kötet bevezetőjében csupán néhány ajánlást kívánok tenni, a feldolgozandó tananyagról, hiszen a könyv stílusát, az elérni kívánt célokat már korábban vázoltam. A kötet folytatja a rendszertani feldolgozást. Fő tárgyalási területe az a nagy osztály, amely a csőben hasznosítható energiát állítja szolgálatba az ismétlési folyamat végrehajtására. A legnagyobb típusválasztékkal e területen a gázdugattyús fegyverek családja rendelkezik, hiszen a modern fegyvertechnika is ezt a lehetőséget használta fel a legnagyobb mértékben. Készültek ilyen rendszerű gépkarabélyok, de elvétve alkalmazták ezt az elvet – később látni fogjuk – pisztolyoknál is.

Ahogy haladunk a rendszertani feldolgozásban, úgy fognak csökkenni a gyártott és rendszeresített típusok. A III. és IV. osztályban már csak egy-egy rendszertani típus az, amelyet megtartott a fegyvertörténelem. Mégis fontos a velük való foglalkozás, hiszen a rendszert azért alkották meg, hogy ne csak a jelen és múlt típusait foglalja az magába, hanem lehetőséget teremtsen egy jövőbeni típus megalkotásakor bármely osztályba, csoportba való besorolásukra. Így a még most szegényes rendszerelemek lehet, hogy a közeljövőben benépesülnek.

A könyv következő fejezete a rendszertani tanulmányokból kiindulva foglalkozik jelenkorunk fegyvereivel. Azokkal, amelyeket a közelmúltban alkottak meg, de technikai színvonaluk miatt Világmárkákká váltak. Csak példaképpen említem meg a Vietnam-i háború híressé vált M-16-os gépkarabélyát, amely még most is, M-16/2B típusjelzéssel az amerikai tengerészgyalogság alapfegyvere. De folytathatnám a sort a Dragunov puskával, a PKM golyószóróval, az UZI géppisztollyal, stb. Ebben a fejezetben azt kívánom bemutatni, hogy a rendszer kiállta az idők próbáját, hiszen valamennyi jelenkori fegyver, a rendszer valamelyik „kockájába” besorolható.

Végezetül különleges kézi lőfegyvereket szeretnék bemutatni, amelyek nem sorolhatóak az ismertetett rendszerbe, mert nem automata, félautomata fegyverek, mégis technikai, harcászati képességeik alapján, funkciójukból fakadóan fontos szerepet játszanak a modern hadviselésben.

¹ Az eltelt, 30 év alatt szinte valamennyi példány „elfogyott” [vissza]
² M16, MG-42, Beretta. stb. [vissza]