A Duna katonai felhasználásáról az 1300-as évektől kezdődően maradtak fenn adatok. A magyar állam számára elsősorban az ország földrajzi fekvése miatt ez a vízi út alapvető szállítási útvonal volt, ugyanakkor a különböző korok harci cselekményeinek időszakában egyben a hadműveletek színtereként is szolgált, főleg az Újvidék–Vaskapu közötti szakaszon.

A XIX. századtól kezdődően a legerősebb dunai flottillával az Osztrák–Magyar Monarchia rendelkezett. Ezt az első világháború végén az antant szétosztotta az utódállamok között. A Magyar Királyság folytatta erőfeszítéseit a fegyvernem fenntartására és ismételt kiépítésére. Ennek szükségességét a második világháború folyami harcai bebizonyították.

A második világháború időszakában a katonai és hadi iratanyagok jelentős része megsemmisült, illetve 1945 után selejtezésre került. Napjaink legújabb kutatásainak, aprólékos anyaggyűjtésének eredményeként jelen haditechnikai műben először kerül ismertetésre a Magyar Folyamerők összes úszóegysége és az azokon alkalmazott fegyverzet, illetve ezek technikai jellemzői. Érdekes dokumentumokat, rajzokat találhatunk a hajók Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet által tervezett átépítéseiről, korszerűsítéseiről. Ugyancsak első ízben kerül feldolgozásra a második világháború során a folyamerőknek a brit légierő által ledobott mágneses aknák elleni harca.